Soronként
Elkezdtem tegnap a feladatot, amit halogatok egy hónapja. És élveztem! Tudom én, hogy mindennek megvan az ideje. Alig várom, hogy folytathassam! Kiakasztott, hogy a keresztanyám, akinek nincs senkije rajtam kívül, és azt gondoltam, hogy szoros a kapcsolatunk, nem hívott fel se akkor amikor kórházba került, se amikor hazaküldték. Jól van, majd mondja, hogy mi lesz meg hogy, igérte, és aztán nem hívott. Értetlenül álltam a dolog előtt, és ilyenkor az agyam egy halom szörnyű ötletet vet fel, hogy miért lehet ez. A vége meg persze az, hogy magányos vagyok mint a fene. Sokat gondolok anyámra. Az is nagyon nyomaszt, bár már legalább nem idegeskedem miatta. De közben ez is felesleges erőlködés. Nem lehet tudni mit érzékel a világból, mit szeretne vagy szeretne-e bármit is. Nyilván, ha szeretet meg figyelem venné körül, akkor a világos pillanataiban ezt érzékelné és akkor az jó lenne neki. De ezt nem tudom és azt hiszem nem is akarom megcsinálni. Mint egy embermenhely, olyan az az otthon. Aztán járogatok oda és lassan megszokom és már nem tűnik annyira drámainak mint elsőre. Pedig az. Mit várok havi százezer forintért? Fürdőszoba takarítás közben megintcsak szembetalálkoztam egy emlékkel. Az emléket egy érdekes, négy darabból álló, puzzleként egymásba kapcsolódó fürdőkencéket tartalmazó műanyag basz adja, amit 13 éve tartogatok. Eredetileg olyan színű dolgok voltak benne, mint amilyen a fehér fürdőben a gyöngyházzöld díszcsík. Szóval éppen ezt a cuccot vettem meg valakitól, és az aktuális pasimmal is oda beszéltem meg a találkozót. Ettünk, beszélgettünk, amikor is kibökte, hogy az XY barátnőm volt neki az utolsó kalandja előttem. Sose szexeltek meg nem jártak, csak ilyen lelki társ volt. Akkor mi már vagy két hónapja jártunk és az XY barátnőmmel, ha nem is napi szinten, de volt kapcsolatom. Hát olyan hisztirohamot kaptam, hogy az elképesztő. Felálltam és otthagytam őt egy szó nélkül, azzal az elgondolással, hogy soha többet beszélni se akarok vele. (később aztán elég sokáig jártunk, de így utólag, szerintem nem kellett volna). Minden alkalommal, amikor ez a basz szembejön, elgondolkodom rajta, hogy mi volt valójában a kiakadásom oka? Hogy a lelkem mélyén sejtettem a kapcsolatot csak elhessegettem és amikor elmondta, akkor hülyének éreztem magam? Hogy ellentmondott egymásnak a "kaland" és a "csak egy barát, lelki társ" párosítás? Vagy, hogy elgondoltam, hogy a lelki társával kibeszélnek engem? Vagy, hogy én akartam lenni a lelki társa (is), de a szerep már foglalt volt? Nem tudom megmondani, azt sem, hogy jogos volt-e az érzelemhullám ami elsodort. Tudtam, hogy voltak női, beszélgettünk ilyesmikről is, nem volt vele bajom, mindkettőnknek volt "múltja". Csak... két nő volt így a társaságomban, mindkettő a barátnőm, akik előttem az ő szerelmei voltak. Sok volt ez nekem. Amúgy persze, hülyepicsa módon reagáltam, de néha van ez, hogy rámtör a rohanás, hogy el innen, kilépni ebből a helyzetből bármi áron. És ennek a késztetésnek nem tudok ellenállni a mai napig. :( Amúgy, tudta ő is, hogy valami nem okés ezzel a vallomással, mert kicsit olyan volt ahogy elmondta, hogy hát ki kell már ezt bökni mert ebből baj lesz. Hülye voltam akkor is. Beleszerettem egy illúzióba, aztán kalapálgattam az életet valami olyasmivé amit látni szerettem volna. Az élet meg egy ideig kalapálható, de egy idő után már csak csupa horpadás.
Nem kell minden részét szeretned a másiknak. Szeresd azt ami szerethető számodra. A többit meg fogadd el. – olvastam valahol a napokban. Jó, csak ott borul a dolog, ha a jó részekről hallgatás van és csak arról van mondás, hogy ezt meg ezt nem szeretem, de elfogadom. Mert akkor valójában az ember csak azt éli meg, hogy na, el van fogadva, bár amúgy egy szar. És persze, ha van mellé olyan mondás, hogy „hát igen, XY-nak csak én mondom, hogy milyen okos meg vicces, azért ragaszkodik hozzám” akkor ugye kijön, hogy van akinek mondja, hogy miket szeret benne.
Amúgy, tegnap gondolkodtam ezen a tumblin. Hogy nem kell ám pánikolni, nem olyan rossza a lelki életem, mint ahogy ebből a blogból lejön. Csak ide öntöm amit sehova se lehet, meg a változékony meg a nem megfejtett és a nem annyira vállalható gondolataimat. De ez csak egy rész, nem az egész. Fontos rész ezért kellett neki hely, de ugyanezekre kívülről baromi okosakat tudnék mondani! :D :D :D