Gyönyörű Áron
Eleinte mindig zavarba jött, ha szóltam hozzá, ami nagyon cuki egy felnőtt férfitól. Valóban olyan szép, hogy nagyon, és erről láthatóan fogalma sincs. Csendes és olyan kis bajusz alatt mondogatós humora van amiről ő sem hiszi, hogy vicces, pedig az. Azt hiszem eleinte nem tudott hova tenni. Most sem tud, de már nem jön zavarba, így legalább kiderült, hogy okos. Nekem mindent megcsinál azonnal és nagyon hálás, hogy gyakran megcsinálom helyette a munkát. Nem tudja, hogy nem kedveskedésből, nekem az szórakozás. Gyönyörű Áronnak két pici gyereke van, kényelmes, kinyúlt pulóverben jár, és nem dühöng sosem a faszságokon. Az a fajta lehet, aki bocsánatot kér, ha szex közben véletlenül meghúzza a hajad. Mosolyog rám amikor beszélünk és érzem, hogy beszélne még, de ugyan minek, mire eléri a kapuzárási pánik, addigra én vénséges vén leszek. A kollégám, akivel rrutinszerűen flörtölök, harsányan elmondja, hogy ő akar tőlem valamit, én pedig odabúgom, hogy neked bármit, csak egy szavadba kerül, és hasonló teátrális, de komolytalan dolgokat, ma egy új kolléganőröl azt mondta, csinos. Megnéztem a kolleginát és egy diáklány külsejű, filmeken az igazi bölcsész típus, szépnek vagy csinosnak nem mondanám, kellemes gyerek. Ah, szóval ez az esete, vigyorogtam magamban, már értettem miért flörtölünk olyan békés súlytalanságban. Nekem se jönnek be a pókhasú csávók.
Néha azon gondolkodom, hogy csak szerepeid vannak, arcaid vagy tudathasadásod. És vajon a személyiségeid tudnak-e egymásról. Igazán, legalább az egyik szerethetne engem. Vagy legalább valamelyik énemet.
