#fájdlom

[thepiecesofbrokenmemories]

[szandibandii]

És tényleg, rossz az ha elveszted egy barátod, de az rosszabb ha az kapja meg aki miatt elveszítetted.

-A.

[dudlimur]

I. 72

Nagyon furcsa estém volt tegnap. Barátnőmékkel kimentem iszogatni a Lövő ház utcába, mert ott mindent lehet. Általában nem szokott zavarni, de most rohadt feltűnő volt, hogy csak én voltam egyedül szingli. Vagy fiúk, akik egyedül jöttek, már rendelkeztek egy feleséggel, vagy 1-2 gyerekkel.

Én meg… kortyolgattam csak nagyokat a sörömből. Viccelődtek velem, hogy én vagyok csak egyedül. Ez egészen a 3 poénig vicces is volt, utána kellemetlenné vált. Ha nagyon akartam volna, akkor vihettem volna valakit. De nem akartam.

 Akaratlanul is elgondolkoztam azon, hogy milyen lenne, ha itt lennél. Vajon, hogy jönnél ki a többiekkel? Barátkoznál, én meg csak mosolyogva figyelnélek, mert nem tudnám elhinni, hogy az enyém vagy? Nevetgélnél a fiúkkal, de közben mindig rajtam lenne a szemed? Odasúgnál nekem valami kis huncut dolgot, ami után végig azt várnám, hogy kettesben legyünk?

 Nekidöntöttem a fejemet a busz ablakának és behunytam a szememet. Fülemben a Nothing’s Gonna Change My Love szólt. Akár kezdődhetne is így velem egy undorító romantikus film. Várom azt a részt, amikor történik végre valami. Vagy elmúlnak az érzéseim végre irántad és tovább tudok lépni, vagy minden megoldódik közöttünk.

 Azt érzem, fáradok. A videót nézegetem rólad, amit az insta beszélgetésből mentettem meg. Ez maradt belőled… egy videó.

 Lehet részeg is vagyok most egy kicsit. De tényleg elfáradtam ezekbe az érzésekbe.

 Kurvára hiányzol. Szeretnék melletted felébredni.

[haruko-89]

Azt mondják az idő minden sebet begyógyít de ha újra és újra feltépik mindig ugyan úgy fáj..

[beautiful-a-dream-blog]

Minek születünk meg,ha egyszer úgyis meghalunk?