#magyartumblr

[amit-sose-mondtam-el]

Hazudtam, amikor azt mondtam nem számít. Igenis számított. Talán egy kicsit most is számít.

[blueprincesssblog]

Néha úgy érzem, a rossz dolgok nem egymást váltják, hanem egymásra épülnek. Mintha a sors nem adna időt levegőt venni, csak újabb súlyt pakol a vállamra.

[ujrakezdesnelkuled]

Meddig fogok azon kattogni, hogy vajon te mit csinálsz, kivel vagy, hol vagy és stb... megölnek a gondolatjaim

[szeretethianyy]

Remélem a halálomnak több értelme lesz mint az életemnek

-Joker

[gyogyirom-a-tmblr]

Magány

23 éves vagyok, és sose voltam még ennyire magányos. Nem találom a helyem. Itt állok mindennek a közepén, mindenki élete pörög, mint a filmszalag, enyémre pedig nyomtak egy pause-t.

Hétvégente nincs kit felhívjak, hogy csináljunk már valamit: “Menjünk el kávézni, beszélgessünk egy jót”.

Anyám nincs, apám iszik.

Akik tini korban barátok voltak, mára már elköltöztek, családosok, nincs idejük másra stb.

Én hónapok óta ezt az állapotot próbálom átmenetinek tekinteni. Eljárok dolgozni, edzeni, olvasok, önfejlesztek. Szeretek főzni, van egy cuki 40 kilós kutyám, szóval olyan vészes nem lehetek. Mégse találom a helyem ebben a világban.

Lassan ezek mellett kezd megfogalmazódni bennem a depresszió fogalma. Mert esténként olvasok egy jót, mondom magamban hogy #metime, de szünetek között sírok. Csak nyugtatom magam, hogy minden rendben. Inkább csak nyomom el magamban a tényt, hogy teljesen egyedül vagyok.

Senki nem készített fel, hogy barátok és család nélkül ennyire nehéz lehet. És mivel nincs kivel ezeket megbeszélnem, inkább kiírom ide, amit senki se olvas el. Hátha egy fokkal könnyebben alszom el így péntek este.

[koruti-hajnal]

Hosszú évek kihagyása után kérdezem kihagyott hosszú évekkel: Van-e még magyar tumbli?

[elbaszottkiralylanyod]

Csak hagylak szepen kisetalni az eletembol, mar nem fogok ragaszkodni, nem fogok kuzdeni.

Bele faradtam.

@elbaszottkiralylanyod

[szaftosteszta]

Az agyam és a szívem folyamatos harcot vív, de nap mint nap más győz.