Szhégyen
Szhégyen Szégyen felhői gyülekezvén nevetnek felettem Most már késő megbánni, hogy mit tettem Ki a gondolkodást átugorja Az csak ,az a műveletlen marha.
Nem nyugszom fáj minden egyes molekula Mely tüdőmből véren át menekül agyamba. Szellemként jő ez az érzés, kísert Rendületlen megtébolyít.
Elmúlt az idő mikor tenni lehetett. S most itt ülök,egy kibaszott fergeteg. Semmit tevés is szörnyű Ha akarsz kiehetsz, töpörtyű.










