A fingcickány harci éneke
Vietnámi utazásunk során számtalan, eddig ismeretlen faj egyedeivel találkozunk. Burjánzó, élettel teli növényzet, a szívárvány minden színében pompázó rákhadsereg, mindmáig felfedezetlen maki csordák, és számtalan, különböző méretű és formájú hüllő színesíti e partokat. Ám az összes, eddig feljegyzetlen faj közül a Con Dao szigetén élő fingcickány bizonyul a legizgalmasabbnak. Minden valószínűség szerint Vietnám legagresszívebb és egyben legsikeresebb faját ismerhettük meg.
Ez az igen veszélyes kis emlős rettegésben tartja a sziget összes lakóját, beleértve már bennünket is. Egyik éjjel Gégét Dengue lázálmából rázta fel egy éles, hasító, rettentő hang. A velőt rázó jelzés minden bizonnyal a zsákmányállatát éppen becserkésző fingcickány csatakiáltása lehetett. Ekkor találkoztunk először ezzel az eddig ismeretlen fajjal, illetve csak hangjával. Az itteni őslakosokat faggatva kiderült, hogy emberi szem eddig még nem látta a fingcickányt, amely ennek ellenére is megkeseríti a helyiek mindennapjait, mivel öblös, erőt sugárzó hangja termetes méretre, félelmetes gyorsaságra, és kirívóan agresszív természetre enged következtetni.
Az itteniek kézzel-lábbal magyarázva, fel-alá szaladgálva próbálták megakadályozni a fingcickány élőhelyét felderítő expedíciónkat. Ám eltökélt felfedezőként kötelességünknek éreztük, hogy minél jobban megismerjük ezt a minden bizonnyal csodálatos fajt, és arról szerzett tudásunkat lejegyezzük, és az utókor számára elérhetővé tegyük.
Elindulunk hát az ember által eddig felfedezetlen, sűrű, buja dzsungelben, hogy természetes élőhelyén figyelhessük meg Vietnám egyik csúcsragadozóját, a fingcickányt. Három napra való édesvizet és elemorzsiát vettünk magunkhoz. Másfél napi járóföld után kell tehát visszafordulnunk. Reménykedünk benne, hogy ennyi idő alatt rálelünk a fingcickány élőhelyére. Alig várjuk, hogy beszámolhassunk újabb felfedezéseinkről.
"Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk. Nem tart vissza folyó, s az ingovány sem."