9. Dzsudzsák Balázs és a magyar labdarúgás
Mi itt a gecilistánál mélyen hiszünk a magyar labdarúgásban. Hiszünk benne, hogy eszelősen túlfinanszírozott, túlértékelt múltú, túl proli és túl unalmas. Pont olyan, mint Dzsudzsák Balázs. Az egykori legjobban menő foci-exportcikkünk mostanra önmaga paródiája lett, a szarevő orosz bajnokságban baszakodva, a világ szeme elől jócskán elbújva halmozza a lóvét a semmiért. Dzsudzsák leíró jellegű a magyar fociról, amiről meg csak azért nem lehet nem beszélni, mert minden forintért kurvanagy kár, amit beleölnek. Ha lenne róla nemzeti konzultáció, tuti azt mondanánk, vegyenek rajta inkább heroint Orbán Viktornak, Lázár Jánosnak és Szijjártó Péter futsalcsapatának és csapjanak együtt egy nagy Trainspotting bulit a kilencvenes évek zenéivel a parlamentben. Csak a dajcsot ne hívják meg, mert nem marad senkinek. Dzsudzsák, épp úgy, mint a magyar labdarúgás, örök beváltatlan ígéret és még azelőtt kurvul el, hogy először pályára engednék. A magyar foci morálja és szellemi színvonala a béka segge alatt van és a sok pénztől a tahók általában nem okosabbak lesznek. Na, ez van Dzsudzsák Balázzsal is.
