Veget ert egy korszak, a volt fonokom, aki utan/miatt ketszer is visszamentem munkahelyekre, akitol a legelejetol, majdnem tiz eve szinte minden szakmai tudasomat megtanultam, nyugdijba megy.
Erdekes, hogy az elmult egy hetben tobbszor is eszembe jutott, ezt az infot pedig csak ma delutan tudtam meg.
A vezetoi alkalmassagaval nagyon sokszor nem ertettem egyet, viszont a szakmaban az egyik legnagyobb nev es nagyon halas vagyok, hogy mindent tole tanulhattam. Mindig kedves volt velem, a gyerek miatt megerto, es hat miatta jutottam ki New yorkba is.
Elbucsuztattak, de ugy erzem, sose koszontem meg neki ezt a sok mindent, es nem akarok ugy jarni, mint a hegedu tanarnommel, aki meghalt, de en sose hivtam fel, es nem tudom tudta-e, mennyire sokat jelentett nekem minden, amit tole kaptam.
Ugyhogy viszek neki egy csokor viragot, es elmondom ezeket, barmennyire is kurva nehez nekem ez.
