#gasztro

[egyszavak]

luxus a panelben

fiatalok voltunk, csórók voltunk, panelben laktunk, boldogok voltunk

rengeteg melegszedvicset ettünk

(a kettő között- mármint a boldogság és a rengeteg melegszendvics - nincs egyértelmű korreláció, de szubjektíve összekapcsolódik a fejemben:)

a kedvencem az almás melegszendvics volt, jól lehetett variálni

ha vajat (akkoriban margarint) kentél alá és a sajtot (akkoriban: trappista) a tetejére, akkor pikáns, könnyű, egészséges vacsi

ha mézet kentél a kenyérre - ilyenkor érdemes volt előpirítani - és arra az alma csipet fahéjjal és arra a sajt (a joggal lesajnált trappista egyik előnye a relatíve semleges íze, vagy ha tetszik íztelensége) - akkor lehetett akár desszert is

jobb napokon kerülhetett rá extra feltétként párizsi, sonka, kolbász hasonló, olyankor extra vacsi volt

és a legeslegjobb az volt, amikor a vidéki rokonok hoztak saját zsírjában sült libamájat (libáztak, és a méret alatti májat nem vette át a francia, ezért három hetente mindig rajtuk maradt néhány darab)

ülsz a panelben a hatodikon, az ndk grillben pedig pirul a melegszendvics de luxe: a libamájas-almás melegszendó

nagy ídők voltak!

[diogenesz2020portugal]

Lisszaboni ételkalauz: A tőkehaltól a tevenyálig 

Ha van ország, ahol a gasztronómia nem csupán a kultúra része, hanem maga a nemzet lelke, akkor Portugália egészen biztosan az. Itt az élet az asztal körül forog, a családi és baráti beszélgetések legfőbb hajtóereje pedig az, hogy mi volt a hűtőben tegnap, és mi rotyog a fazékban ma. A portugál konyha egy lenyűgöző utazás az Atlanti-óceán vad hullámai és a napsütötte, lankás belső vidékek között. Egyszerre végtelenül egyszerű, őszinte és mégis hihetetlenül gazdag – gondoljunk csak a legendás, ezerféleképpen elkészíthető tőkehalra, a faszénen sült friss halakra vagy a függőséget okozó, ropogós leveles tésztás süteményekre. Ha kíváncsi vagy, milyen íze van a hamisítatlan portugál életérzésnek, tarts velem: bemutatom azokat az ikonikus ételeket, amelyeket semmiképpen sem hagyhatsz ki, ha idelátogatsz. Amikor magyar utazóként Lisszabonba érkezünk, a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha megmaradunk a nemzetközi gyorséttermek vagy a túlárazott turistacsapdák szintjén. A portugál konyha nyers, szaftos, tele van ősi kolostori titkokkal és a tenger sós ízével.

Hogy ne tévedj el a tascák (kifőzdék) és pastelariák (cukrászdák) sűrűjében, nézzük meg ezt az útmutatót - íme a leghíresebb fogások rövid leírása, ajánlott lelőhelye és áraik:

Szerelmem, Lisszabon

[ukridge-blog]

Régóta dédelgetek egy írást arról, hogy mit tett az internet a gasztronómiával (tldw - túl hosszú, nem írtam meg: csodálatos módon elérhetővé tett távoli konyhaművészeteket szigorúen alsó-közép minőségben).

Évek óta plov (pulao, pilaf. stb.) lázban égek, nemcsak megtanultam fársziul a borbolyát (zeresk), de már két iráni haverom is van Pesten, akitől be tudok szerezni berberist (ez ugyanaz, csak sokkal több keleties varázs bújkál benne).

Most, hogy újabb üzbég impulzusok értek, rámennék az üzbég plovra, de sajnos ahhoz már túl sokat tudok a plovról, hogy mindenféle parasztvakító recepteknek bedőljek.

Sokan fokhagyma nélküli recepteket tesznek közkinccsé, amit segíti a gyors szelektálást, mivel ennek az ételnek az egyik csodája, hogy egész fej fokhagymá(ka)t kell egyben, pucolás nélkül belerejteni a rizsbe.

A másik a mazsola. Ez nehezebb ügy, mert az esküvői rizs minden plov-országban ismert és bár sokféleképp csinálják, valóban mindegyikben van legalább egy féle mazsola, és tényleg létezik autentikus szuper-ünnepi plov, amit mazsolával csinálnak, de a mindennapok plovjába berberis való.

Ehhez képest a legtöbb plov recept feltöltő még nem is hallott a berberisről,. illetve néhány cuki megírja, hogy olvasott erről, de még sose kóstolta. Ez persze senki kedvét nem szegi, hogy az összemberiség tudását gazdagítsa n+100. igénytelen plov receptjével.

Mára ott tartunk hogy iszonyú munkába kerül olyan plov receptet felhajtani a neten, ami egész fej fokhagymával és berberissel készül - és ami ettől még simán lehet béna recept.

Ráadásul a Szovjetúnióban népszerű étellé vált a plov, sokan ma orosz ételként ismerik, de Moszkvában sajnos répás rizseshús lett a plovból - legalább olyan kulturális appropriáció, mint az orosz koreai saláta, ami amúgy remek savanyúság, de ha a kimchi-t gondolják utánérezni, akkor eléggé vicces próbálkozás. Szóval a net teli van eloroszosított plovokkal. És persze a rengeteg amerikai konyhaművész, akik lelkesen teszik közzé autentikusnak vélt, magyarázhatatlan és védhetetlenül rossz receptjeiket. A kivándorolt 3. generációs oroszok receptjeit nem is linkelem.

Berakok azért egy kabuli pulao főzést bárányból. Hátha valaki tud frankó üzbég verziót.

[rizses-lecso]

üdv a túlvilágról,

halálom oka: gombásvelőspacal-túladagolás

[ghettogoulash]

aztán már csak pirítós kell

[homregeszet]

Volt idén májusban egy jó kocsmaóra is 🙂

[mindennapikenyerem]

Egy tízperces leves (tomyum leveskockából miso pastával)

[gyorinokedli]

Sült leves

Az van, hogy csináltam sült pulykaszárnyat, ilyen bóti grillpáccal, de kiszáradt a gyászba.

Kidobni sajnáltam, szóval fogtam egy nagy lábast, beleraktam aprított hagymát margarinon megkapattam, majd vizet neki jó bő lével, bele vagy 5 répa, zeller, petrezselyem, só, bors, majoranna és hagytam egy 1.5 óráz főni nagylángon.

Aztán a szárnyakat szétkaptam tépett husi állagra, a csonton kívül mindent bele a levesbe és még főztem tovább kis lángon egy órát.

kurvajó lett!