Gercse 15 - az első teljesítménytúránk
Már évek óta jártunk kirándulni, meg kisebb túrákra (ilyen 5-10 kilométerekre kell gondolni), aztán tavaly barátaink elkezdték a Kéket, amibe idén becsatlakoztunk mi is, aztán ez odáig vezetett, hogy idén nyáron hirtelen 1800 méter körül találtuk magunkat a Nagyszalóki-csúcs felé vezető úton (végül nem sikerült megmászni, de hosszú még az élet).
Viszont valami egészen eddig kimaradt: a teljesítménytúrázás. Ez igazából annyira nem meglepő, mindketten szeretünk fotózni, T. egyik kedvenc témája a termések, kis bogarak, sokszor ráadásul analóg gépeket viszünk magunkkal manuális obikkal, szóval nálunk a túra egy lassú dolog tud lenni, a teljesítménytúránál meg ugye szintidő van, ami nélkül nincs kitűző meg oklevél (ami lássuk be az egész lényegét adja). De hát nyilván nem lehet semmit se fél gőzzel csinálni, meg sajnos nincs végtelen Pest környéki egy nap alatt letudható Kéktúra szakasz sem, szóval ősz közepére határozottan megérett bennünk a vágy arra, hogy kipróbáljuk ezt a műfajt is.
Az Ösvénytaposó Baráti Társaság által szervezett Gercse 15-re tök véletlen esett a választás: pont akkor volt, amikor menni akartunk. Gondolkoztunk a Gercse 35-ön is, de azt elvetettük, mert féltük, hogy puhányak leszünk (eddig 25 kilométernél többet nem mentünk egy nap alatt). Így kicsit könnyűnek éreztük a távot (bár nekem egy elhibázott zokni választás miatt a végére eléggé fájtak a kislábujjaim), szóval jövőre tuti kipróbáljuk a 35-öst.
A túra legeleje egy unalmasabb városi rész, de ezen nagyon hamar túl van az ember és a zöld sávon nagyon hamar el lehet érni az Apáthy-sziklát, majd onnan tovább haladva az Árpád-kilátót.
Elég szerencsések voltunk az időjárással, végig sütött a nap, így nagyon kellemes időben lehetett menni, ráadásul ezen a szakaszon, nagyjából az első ellenőrző pontig tele voltak a sziklák napozó gyíkokkal. A Tábor-hegyhez (első ellenőrzőpont, 5,2 km) olyan egy óra húsz perc alatt meg is érkeztünk, ami meg is nyugtatott minket, hogy simán meg lesz a hat órás szintidő.
A Tábor-hegyet elhagyva a Gückler-szikla környékén kicsit rossz irányba indultunk el, de szerencsére sikerült visszatalálnunk a megfelelő útra, majd nemsokára a Virágos-nyeregbe érkeztünk, ami még így ősszel is gyönyörű volt (és tele volt piknikező párokkal és családokkal). Nagy volt a csábítás, hogy mi is megálljunk, de úgy voltunk vele, hogy a Gercse templomnál úgyis vár ránk a meleg tea, szóval ott majd megpihenünk.
A templom maga az Árpád-korban épült és bár az épület önmagába is érdekes, a tájjal együtt tényleg gyönyörű az egész. Olyan 20 percet pihentünk itt, megettük az ebédünket, aztán mentünk tovább a Mária-hegy irányába és fel az Újlaki-hegyre.
Innen már szinte folyamatos volt az ereszkedés, ami az addigra már eléggé feltört lábujjamnak nem esett jól (így jár, aki hímzett mintás zoknit vesz fel túrázáshoz), de az őszi erdő hangulata kárpótolt mindezért.
Az utolsó ellenőrzőponthoz már nem is az erdőből, hanem útról kellett betérnünk. Az itt található libenoni cédrus 120 éves, és az egyik legöregebb ilyen típusú fa az egész Kárpát-medencében. Itt már nem időztünk sokat, mert tudtuk, hogy még előttünk van az utolsó két kilométer, és már igazán jól estek volna a célba bekészített szendvicsek.
Sajnos a túra vége megint visszavitt minket városba, de ezen már gyorsan túl lehetett lenni. Szerencsére a teljesítés igazolása, az oklevelek és a kitűzők kiadása nagyon gyorsan ment, így kb. 10 perc múlva már ihattuk a meleg teát és nyomhattuk magunkba a zsíros meg a vajas kenyeret.
Elsőre ez egy nagyon kellemes teljesítménytúra volt, nincs viszonyítási pontom, de nekem kifejezetten jól szervezettnek tűnt, az útvonal pedig tényleg kellemes volt, ráadásul több érdekességet és látnivalót is érintett. Már várom, hogy jövőre lenyomjuk a 35-ös távot.
Ide túra eseménye: https://www.facebook.com/events/1011697582303440 GPS track (15-s táv): https://www.gpsies.com/map.do?fileId=tuwvipgqrvmylvdz 2019-es túra eseménye: https://www.facebook.com/events/1544595245640542/
szöveg: g képek: t