balkonsaláta

erkélyfelfedezés és világkertészet

[balkonsalata-blog]

Felejtsetek el mindent, amit a múltkori kenyérreceptnél írtam, T-től megkaptam karácsonyra a képen található könyvet, amiből megtudtam, hogy mennyire tévúton jártam. Ettől még az én receptem alapján készült kenyér sem volt rossz (bár morzsolódott nagyon), de az is biztos, hogy a könyv alapján sütött első kenyerem és az előzőek között ég és föld a különbség. Szóval kattintsatok ide és okosodjatok.

[balkonsalata-blog]

Életem első kenyere.

A recept tök egyszerű (korábban kisebb bucikkal teszteltük):

500 gramm fehér búzaliszt 500 gramm teljes kiőrlésű búzaliszt 4 tasak (28 gramm) instant élesztő 30 gramm só 30 gramm cukor kb. 6 deci víz vaj és liszt a sütőformához

Keverd össze a kétféle lisztet. Egy mérőpohárban (vagy bármi másban) keverd össze a cukrot, sót és az instant élesztőt, majd oldd fel 5-6 deci meleg vízben (eredeti recept szerint langyos vízzel érdemes, de én meleget szoktam, mert így a kelesztésnél kevésbé problémás, ha nem tudom kifejezetten meleg helyre tenni a tésztát).

Az lisztet és az élesztős folyadékot keverd össze, szükség esetén adj hozzá vizet (figyelj, hogy egyszerre mindig keveset), majd jöhet a gyúrás. Kisebb mennyiségeknél ezt simán meg lehet csinálni egy nagyobb méretű salátás/keverő tálba, de egy kiló lisztnél az igazán alapos gyúráshoz kell a lapos felület. 

Ha jó állagú a tészta (nem csomós, elég sima), akkor 40 percre rakd lefedve valami melegebb helyre, hogy tudjon kelni. Ha megkelt, gyúrd újra át, majd rakd félre még 20-30 percre (T javasolta, hogy ezt már megéri úgy csinálni, hogy a tészta a végleges formájában legyen, pl. ha bucikat csinálsz, akkor szedd szét golyókra és formázd meg a második kelesztés előtt).

Második kelés végéhez közeledve kend ki egy nagy jénai tál tetejét vajjal és szórd be liszttel, erre helyezd a megformázott tésztát, rakd rá az alját (igen, így fejjel lefelé), majd mehet be a 230 fokos sütőbe (én nem vártam ki amíg eléri a 230 fokot, de nem is tök hidegbe tettem). Kb. 40 perc után vedd le róla az aljat és 5-10 percig süsd nélküle.

Ha nincs ekkora jénaid, akkor rakd be anélkül, ilyenkor azonban egy magasabb tepsiben, vagy kerámia tálban rakj vizet a sütőbe, hogy ne száradjon ki a tésztád.

Ha késznek érzed, vedd ki, fotózd le valami insta-pozitív környezetbe, majd rakd rácsra hűlni és kész is vagy. (Olvastam olyan tippet, hogy kivevés után le kell spriccelni vagy kenni hideg vízzel, mert ettől jobban kérgesedik, nem tudom milyen lenne nélküle, de így igen szép lett.)

Kép1: T Kép2: G

[balkonsalata-blog]

Gercse 15 - az első teljesítménytúránk

Már évek óta jártunk kirándulni, meg kisebb túrákra (ilyen 5-10 kilométerekre kell gondolni), aztán tavaly barátaink elkezdték a Kéket, amibe idén becsatlakoztunk mi is, aztán ez odáig vezetett, hogy idén nyáron hirtelen 1800 méter körül találtuk magunkat a Nagyszalóki-csúcs felé vezető úton (végül nem sikerült megmászni, de hosszú még az élet).

Viszont valami egészen eddig kimaradt: a teljesítménytúrázás. Ez igazából annyira nem meglepő, mindketten szeretünk fotózni, T. egyik kedvenc témája a termések, kis bogarak, sokszor ráadásul analóg gépeket viszünk magunkkal manuális obikkal, szóval nálunk a túra egy lassú dolog tud lenni, a teljesítménytúránál meg ugye szintidő van, ami nélkül nincs kitűző meg oklevél (ami lássuk be az egész lényegét adja). De hát nyilván nem lehet semmit se fél gőzzel csinálni, meg sajnos nincs végtelen Pest környéki egy nap alatt letudható Kéktúra szakasz sem, szóval ősz közepére határozottan megérett bennünk a vágy arra, hogy kipróbáljuk ezt a műfajt is.

Az Ösvénytaposó Baráti Társaság által szervezett Gercse 15-re tök véletlen esett a választás: pont akkor volt, amikor menni akartunk. Gondolkoztunk a Gercse 35-ön is, de azt elvetettük, mert féltük, hogy puhányak leszünk (eddig 25 kilométernél többet nem mentünk egy nap alatt). Így kicsit könnyűnek éreztük a távot (bár nekem egy elhibázott zokni választás miatt a végére eléggé fájtak a kislábujjaim), szóval jövőre tuti kipróbáljuk a 35-öst.

A túra legeleje egy unalmasabb városi rész, de ezen nagyon hamar túl van az ember és a zöld sávon nagyon hamar el lehet érni az Apáthy-sziklát, majd onnan tovább haladva az Árpád-kilátót.

Elég szerencsések voltunk az időjárással, végig sütött a nap, így nagyon kellemes időben lehetett menni, ráadásul ezen a szakaszon, nagyjából az első ellenőrző pontig tele voltak a sziklák napozó gyíkokkal. A Tábor-hegyhez (első ellenőrzőpont, 5,2 km) olyan egy óra húsz perc alatt meg is érkeztünk, ami meg is nyugtatott minket, hogy simán meg lesz a hat órás szintidő.

A Tábor-hegyet elhagyva a Gückler-szikla környékén kicsit rossz irányba indultunk el, de szerencsére sikerült visszatalálnunk a megfelelő útra, majd nemsokára a Virágos-nyeregbe érkeztünk, ami még így ősszel is gyönyörű volt (és tele volt piknikező párokkal és családokkal). Nagy volt a csábítás, hogy mi is megálljunk, de úgy voltunk vele, hogy a Gercse templomnál úgyis vár ránk a meleg tea, szóval ott majd megpihenünk.

A templom maga az Árpád-korban épült és bár az épület önmagába is érdekes, a tájjal együtt tényleg gyönyörű az egész. Olyan 20 percet pihentünk itt, megettük az ebédünket, aztán mentünk tovább a Mária-hegy irányába és fel az Újlaki-hegyre. 

Innen már szinte folyamatos volt az ereszkedés, ami az addigra már eléggé feltört lábujjamnak nem esett jól (így jár, aki hímzett mintás zoknit vesz fel túrázáshoz), de az őszi erdő hangulata kárpótolt mindezért.

Az utolsó ellenőrzőponthoz már nem is az erdőből, hanem útról kellett betérnünk. Az itt található libenoni cédrus 120 éves, és az egyik legöregebb ilyen típusú fa az egész Kárpát-medencében. Itt már nem időztünk sokat, mert tudtuk, hogy még előttünk van az utolsó két kilométer, és már igazán jól estek volna a célba bekészített szendvicsek.

Sajnos a túra vége megint visszavitt minket városba, de ezen már gyorsan túl lehetett lenni. Szerencsére a teljesítés igazolása, az oklevelek és a kitűzők kiadása nagyon gyorsan ment, így kb. 10 perc múlva már ihattuk a meleg teát és nyomhattuk magunkba a zsíros meg a vajas kenyeret.

Elsőre ez egy nagyon kellemes teljesítménytúra volt, nincs viszonyítási pontom, de nekem kifejezetten jól szervezettnek tűnt, az útvonal pedig tényleg kellemes volt, ráadásul több érdekességet és látnivalót is érintett. Már várom, hogy jövőre lenyomjuk a 35-ös távot.

Ide túra eseménye: https://www.facebook.com/events/1011697582303440 GPS track (15-s táv): https://www.gpsies.com/map.do?fileId=tuwvipgqrvmylvdz 2019-es túra eseménye: https://www.facebook.com/events/1544595245640542/

szöveg: g képek: t

[nomadic-alternative]

Nomitkon, Tajikistan — I’d never seen a bread eating cat before.  But this cat loved bread. He would practically sit down at the table and wait to be served.  The owners would throw him a few pieces and then throw him out of the house, but he would soon sneak back in and continue looking longingly at the loaves.

[balkonsalata-blog]

Idén először próbáltunk meg több különböző zöldséget termeszteni az erkélyen. Viszonylag nagy erkélyünk van, eléggé szeretjük a zöldségeket és kikapcsol minket a növényekkel való szórakozás.

A balkonparadicsomot magról ültettük (tavaly kaptam munkatárstól paradicsomot, abból volt a mag), ahogy a képeken nem látható chiliket is (ez utóbbit valami megtámadhatta, mert a termések nagyon bizarr formákat vettek fel és szinte mindegyiken volt sérülés, mondjuk ez az ízét nem befolyásolja). A mángold, a balkonpadlizsán és a képeken szintén nem látható saláták és tépőspenótok meg kertészetben vett palántákból vannak. Ültettünk még egy valag fűszernövényt is, de azok nagyon hamar kihaltak (sem a negyedik emeleti déltől folyamatosan napot kapó erkélyünk, sem a nyár elején megjelenő és sajnos későn kezelt lisztharmat probléma nem segített a helyzetükön).

A saláták és a spenótok nagyon megleptek minket, egyrészt nagyon gyorsan nőttek, másrészt, amíg nem volt túl meleg (ezt a saláták nem bírják jól) és amíg nem kezdtek el felmagzani, addig szinte naponta tudtunk szedni a vacsorához leveleket (ehhez összesen nyolc saláta és kb. nyolc spenót kellett). Az egy szem mángold még most is hozza a leveleket és folyamatosan szedhető. 

A padlizsán viszont nem vált be. Azt gyanítom, hogy a palánták későn lettek kiültetve, mert már volt rajtuk termés, amiknek a leszedése után a növény is majdnem elhalt. Aztán a kitartó locsolás (meg a fűzfavesszőkből a korlátra font árnyékoló) megtette a hatását és mindkét palánta megerősödött, sőt többször virágzott is, de új padlizsánok már nem lettek belőle (kicsit még reménykedek - elvileg az első fagyokig képes teremni -, de attól tartok, hogy már késő van).

Mivel teljesen tapasztalatlanok vagyunk, ezért most kezdtünk el gondolkodni, hogy mik kerüljenek őszre/télre a kinti ládákba, szóval a magról vetésről jól lecsúsztunk, így marad a palánta. Remélhetőleg lehet valahol kapni káposztaféléket, mert nem lenne rossz télen is néha friss, itthon termesztett zöldséget enni (ebből a célból amúgy tervezek beszerezni beltéri ültetőt lámpával, hátha sikerül a lakásban is nevelni egy-két nem téli zöldséget).

Addig is lehet félrerakni a magokat, az ott fent a képen 4-5 szem paradicsomból származik, de ahány ember bejelentkezett palántára/magra, azt hiszem még ki kell magoznunk párat.