Hullámvasút
“Gyorsan múlik az élet. Ha nem állsz meg, hogy körülnézz, lemaradhatsz róla.” - Ferris Bueller.
Mindenki felteszi magának egyszer a kérdést: Ki vagyok én?
Egyáltalán ismerjük igazán magunkat, meg fogjuk ismerni magunkat vagy sosem tudjuk meg igazán mit jelent úgymond magunknak lenni?
Miután elgondolkozunk ezen a kérdésen talán sokszor ott vétjük a legnagyobb hibát, hogy magunkban keressük önmagunkat, mert ez tűnik a leglogikusabbnak és sokak szerint az egyetlen útnak.
De nem az.
Az élet egy óriási hullámvasút tele izgalmakkal, csalódással es felfedezéssel. Ahogy egy hullámvasúton, úgy az életben sem vagyunk egyedül. Persze tehcknikailag vannak olyan hullémvasútak amin egyedül van az ember, de mi izgalmas egy olyan vidámparkban ahova nem mennek sokan, mert nem izgalmas.
Ha ilyen egyáltalán létezik.
Sokaknak ijesztő lehet egy menet, fel és le a váratlanba, figyelmeztetés nélkül. Mégis egyszer csak meglátod az óriási utat lefelé. Már csak másodpercek kérdése mikor zuhansz le a még ismeretlenebb helyekre. Az első amit megtehetsz a sok reakció közül az lesz, hogy megfogod a kezét. Igen, az övét.
Most biztos vagyok benne, hogy gondoltál valakire, bárkire. Anyukádra, a bátyádra, a macskádra, a szomszéd hölgyre vagy a szerelmedre. Igazából nem számít ki az a személy, a lényeg az hogy megbízol benne és akár talán, végig mennél érte egy égő múzeumon is. Tény, nagyon sok féle szeretet létezik, emberként elkerülhetetlen kacsolatot teremteni más emberekkel vagy élőlényekkel.
Mint ahogy minden egyes új nyelv, úgy minden új kapcsolat is egy új jelentést ad az életedhez, egy új ecset vonást.
Mert ők azok akik lassan formáznak minket. Tapasztalat, izgalom, csalódás. Ezeknek a szavaknak nem lenne értelme nélkülük. Nem látnánk a világot, az életet nélkülük.
Amikor legközelebb a tükörbe nézel és lassan szemléled magad, próbálos felfogni a lényedet, átgondolod egy kicsit az életed, gondolj egy dologra.
Te te voltál, te vagy és te leszel. Nincs még egy olyan szemeély aki azon ment volna keresztül amin te.Nincs még valaki aki úgy látta volna és azt amit te, azzal vagy anélkül akivel te.
Alkotások vagyunk. Festmények, vázák, szobrok.
Egy festmény sosem festi meg saját magát. De a festéken áll, hogy beszárod és nem engedi hogy formálják,vagy a legjobb alapanyag lesz.
El fogsz készülni csak idő kérdése.
Igazi alkotás vagy.
