egy kis hazai – Granny’S Heartattack „búcsú” koncert/ EP debüt
Vissza a gyökerekhez, most max a torzító effektjeiben gyönyörködhetünk, ebben a 90’es évek grunge-ához hű produkcióban. A Granny’s Heartattack, egy durván hét éve működő formáció, mely teljesen hű a műfajhoz minden tekintetben, a hangzástól a megjelenésen át a hozzáállásig, inkább idézném is mert utánozhatatlan: „semmi több mint egy diszlexiás szív megzavarodott sóhaja, ugyanannyi haraggal mint amennyit mindenki táplál magában maga ellen magáért, hogy jobb egymás ellen. megszakadt gitárok mely semmilyen kapcsolatban nem állnak egymással mégis így hoznak harmóniát és megnyugvást. ízekre vert dobok, és különélő basszus. golyóröptetés bele a szívbe.”. Nem produkáltak szabályos ütemben, nem hagyták, hogy izzadtság szagú legyen és így lett végül ez a kis zenekar, egy meghitt béke szigete a nyers hangokra vágyóknak, ha grunge kellett Granny’s kellett, minden szembeötlő és már saját parafrázisával az gyökerek emlékének (Nirvana, Pearl Jam és a spanok). Most azonban, továbbra is hű maradva a minőséghez a mennyiség ellenében, pihenőre fogják a dolgot, nem kicsit stílusosan: határtalan koncerttel és egy EP-vel a végére, hogy legyen még min „rágódni”, amíg remélhetően a közeljövőben újra lehetőségük lesz visszatérni az alkotáshoz.
Így hát mindenről, Tőlük, Róluk, Nektek, egy igazán szórakoztató és kellő kép humor-orientált cinizmusba hempergetett kis étek, bon appétit:
wndrrs: Meséljétek el ki hogyan csatlakozott? + Honnan jött a Granny’s ötlete eleve?
Meskó Bence: 2007 ben alapítottuk a grannys-t, azóta már csak én vagyok a kezdeti felállásból. Öregnek érzem magam :D.
Honnan jött? 17 évesen van egy gitárod az egyik haverod meg tud dobolni. Nincs más hátra mint a hírnév. Lehetőleg fél éven belül. De késett bocsi késik. Bár most néztem a bandcampen külföldről több a streamelés mint magyar országról. Szóval 17 évesen összeálltunk, aztán zenéltünk, a név..azt inkább hagyjuk.
Ruprech Barna: Ha jól emlékszem – bár még csak hírből ismertük egymást – tipikus sztori: délután gimiből a garázsba, garázsból a rézmálba. Az elején trió volt, ének/gitár, basszus, dob. Aztán csatlakozott egy lány, aki hegedült. Később jöttem én, volt egy basszusgitárom, aminek 45 fokos szögben állt a nyaka a testéhez képest, azon kezdtem el betanulni a - maximum három hangból álló – számokat. Később meg jött a Brév: egy házibuliból átcsörögtünk egy másik házibuliba, ahol éppen piált, hogy jó lenne, ha beugrana akusztikus gitáron valamit csinálni. Aztán itt ragadt. Tomi nemrég, két éve csatlakozott kb. Azóta nem hallok a dobon kívül semmit. De volt nekünk időnként billentyűsünk, tubásunk, beatboxosunk, dj-nk, repperünk.
Tóth Bátor: Mesit gimnázium óta ismerem, és amikor az előző zenekarom feloszlott elkezdtem zaklatni, hogy zenéljünk együtt. El is hívtak nemsokára egy akkusztik koncert erejéig, hogy ugorjak be gitározni. Ez 2009-ben volt. A koncert után kijelentettem, hogy maradok és hát maradtam.
w: Granny pozitív inspiráció?
MB: Nirvana, Deftones, Radiohead, Kispál, egy jó kis Endless Nameless vagy akár egy Summer’s Gone
RB: Mesinek egyértelműen van egy Nirvanás vonala, én leginkább a szakításaimból nyert örök kárhozat feketevérű ereiből táplálkozva próbáltam mindentől és mindenkitől mentesen valami saját, egyéni dolgot kitalálni. Amúgy Alice in Chains.
TB: Én sosem voltam igazából nagy grunge arc. Anno punkrockot (blink, rancid) hallgattam, és punkrock zenekarban is játszottam (!hfhg!). Aztán jött egy kis metálkorszak kornnal, megszerettem a subscribe-ot, mindenféle modern/progresszív metált (sikth, the safety fire, born of osiris). Ma már mindenfélét hallgatok a bonobo-s nyugizástól kezdve az ízlandi Agent Fresco-n (hallgassátok nagyon jó!!!), Mac DeMarcon át a Grimes-ig, Odd Future-ig. Nagy kedvenc most éppen a Violent Soho, Wavves. Én ezekből építkezem, amikor hozzáteszek a Mesi és Barna által szerzett dalokhoz. Ők írják a számok alapjait.
w:Mi volt az eddigi aranykor?
MB: Talán két éve lehet, havi egy két koncert , teltházas dürer nagyterem, amikor még nem punanny volt az arany meg az arra szexelek a csajommal.
RB: A legjobb világ akkor volt, amikor teljesen indokolatlanul játszottunk pl. Akkezdet előtt, a világot jelentő deszkákon. Az második lemezfelvétel izgalmas volt, hideg, de szerethető. Imádtam. A legjobban a vidéki bulikat élveztem. Estünk ki ablakon, estünk be ablakon, énekeltük a ’szereti a tik a meggyet’ nótát, meztelenkedtünk. Karcsú, kövér szelek és ifjúság.
TB: Amikor Héra Dániel aktívan szervezett koncerteket, sokat játszottunk a Dürer Kertben, voltak kifejezetten grunge bulik, Curt Kobain emlékest (sokan azt hitték mi vagyunk a tribut zenekar és kiadatlan NIRVANA dalokat játszunk:D:D). Volt tavaszi nyári fesztivál, ahol nagyon vegyes volt a zenei felhozatal – játszottunk az AKPH előtt például. Akkortájt Esztergomba a Kaleidoszkópházba is hívtak minket párszor.
Melyik stílusok állnak még közel?
M.B.: Fogggalmam nincs hogy a Kings of Leon meg a placebo hova sorolja magát meg a Radiohead de azok na jó meg egy kis Bloddybeatroots.
R.B.: Hát ami kihallható az egyértelműen a Nirvana féle grunge felfogás. Amit mi hallunk belülről: Radiohead, Brév (Bátor) Subscribe , én nyugati parti reppet, Tomi meg csak magát.
Mi kényszerít titeket a szünetre/befejezésre?
M.B.: Talán a sikerélmény hiánya, vagy hogy megakadtunk, nem hivatkoznék munkára felnőttkorra, nem volt mi továbblökje a zenekart, de remélem ez nem a vég, bár nagyon derék. Amit mecénás és protekció nélkül ellehet érni azt szerintem elértük, a teljesség hiányával ugyan.
R.B.: Munka, munka, munka, munka, munka, lustaság, demotiváltak vagyunk és öregek.
T.B.: Az utóbbi egy év eléggé meddő volt, nem volt elég időnk, energiánk a zenekarra, másfél évet szenvedtünk ezzel az EP-vel, nem jöttek ki jól a dolgok. Így most összeszedtük magunkat erre a koncertre, lesz vetítés, lesz KERET blogos videó (fent), utána kicsit megpihenünk. Ha a jövőben lesz ihlet, vagy ha az EP jó visszhangnak örvend, nem kizárt, hogy újra zenélünk együtt. :)
Mikor látjátok újra élni a Granny’s-t és milyen új célokkal?
M.B.: Ha kapunk valami inspirációt, gyermeki lelkesedést az univerzumtól, vagy ha rájövünk hogy ez iszonyatosan hiányzik nekünk, új cél, pedig mindenképen az hogy külföldön legalább egy koszos pincében összecsődítsünk 50 embert akik miattunk jönnek le a Grannys-ért, mert Kállay Saunders András Magyarországán a grunge és egyéb réteg műfaj életképtelen feat. halott.
R.B.: Amióta megbeszéltük, hogy vége, jobban élvezem, mint valaha. De az ész azt mondja – Coelho nyomán -, hogy most ezt el kell engedni, és maj, ha újra azt érezzük, hogy tudunk rá annyi időt szánni, amennyit megérdemel, újrakezdjük, folytatjuk.
Ha bárhol és bárki előtt felléphetnétek (halott ember ér), akkor hol és mikor?
M.B.: 90’ évek amerika északabbra fent, Seattle mondjuk, vagy bárhol, Nirvana, Mudhoney vagy most a Foo Fighters, bár a 30y-al is simán kiegyezzek sőt még sírok is egyet.
R.B.: Én szívem szerint visszamennék a ’90-es évek elejére, Seattle-be, lemennék a krimóba, és megmondanám annak a Kurt nevű srácnak, hogy van itt valami, ami érdekelni fogja. Akkor, ott, velük és olyan klubban, ahol maximum 40-en vannak.
T.B.: Violent Soho .
De ez is mint minden ilyen élőben a leghatásosabb, amit sajna egy jódarabig utószor múlt szombaton (10.04) láthattunk, a Roham Bárban/Mikában. Aki lemaradt, én nem aggódnék nagyon, baráti összeröffenés formájában bármi megtörténhet, addig is pedig itt az EP.
A videóért pedig imádat a KERETBLOG.HU-nak, itt a zsötábjuk, ha még nem lenne meg.