Kicsi kis tündér, vidám kis csoda, fényével életek útját ragyogja. Mosolya bomba, szívekbe robban, az árnyék is tánccá oldódik nyomban.
Nem tudják, mennyi munka van benne, széppé tenni azt, mi törött, gyenge. Mégis sokszor nem értékelik, szeretetét kihasználják, míg bírják, ameddig.
Kicsi szívében világok férnek, de sebeit rejti, hogy mások ne féljenek. Mindenkinek ad, s önmagát áldozza, pedig kincs ő, ki megbecsülést hordozna.
Nem látja ő, mit ad az emberért, nem érzi mindig tettének gyümölcsét. Hidd el hát, kicsi lány, ritka és páratlan, nincs még egy e világon, ily fényben ragyogva.
Ezért most kérlek, fogadd jó kívánságom:
Isten óvja, védje meg szíved, boldogságod s szereteted viszonozva éld meg. Kín ritkán érje tiszta lelkedet, s ha mégis – mossa el, ki feltétlen szeret.
Légy hát boldog, szép és egyszerű, ezt kívánom én neked, tündérszívű.
