Nagypéntek alkalmából: Isteni jelképek a kereszténység előtt és után
Nagypéntek az evangéliumokban Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja. E naptól elválaszthatatlan szimbólum a kereszt. A kereszt, mely ebben a vonatkozásban egyszerre testesíti meg Krisztus szenvedésének és megfeszítésének eszközét, szimbolizálja az emberi sors terheit, ugyanakkor kifejezi Isten feltétlen szeretetét, a megváltást. Bár a keresztet magától értetődően azonosítjuk a keresztény egyház jelképeként, csupán I. Constantinus római császár uralkodása (306–337) alatt vált azzá. Ugyanakkor a kereszt ábrázolása már az emberi civilizáció legkorábbi korszakaiban, jóval a kereszténység előtti időkben is jelen volt. A körrel határolt keresztábrázolások vélhetően napszimbólumok voltak. Számos kultúrkörben felfedezhetők ábrázolás béli variánsai, mint az egyiptomi ankh kereszt vagy az Indiából és Kínából is ismert svasztika. Az antik világban a T betűre emlékeztető formájú lator-kereszt a rabszolgák kivégzésének eszközévé vált. Ezt vonszolta Jézus is kálváriája során, s ez a forma ragyogott fel 3 évszázaddal később I. Constantinusnak is.
“In hoc signo vinces” (e jelben győzni fogsz) 9. századi bizánci ábrázolás
A kereszt az egyház szempontjából összetett tartalmakat közvetít, mint a szeretet áldozatát. A hívő számára emlékeztet, hogy valaki velük van, aki elviselte az elviselhetetlent, és erőt nyújt a megpróbáltatásokhoz. A művészet számára a kereszt a hit és hódolat kifejezője. A népi kultúrában a vallásosság és babonás hiedelmek határán jelenik meg rítusokban, bajelhárításban vagy amulettként.
Pillantsunk most vissza régiónk egy-egy izgalmas régészeti leletére a kereszténység kezdeti történetének idejére, valamint az Árpád-kor időszakára.
Balta alakú csüngők
A kereszténység megjelenésével egy időben, a Római Birodalom határain túl, a pogány vallásosságot reprezentálták az úgynevezett balta alakú csüngők. A mai Alföld területén a Kr. u. 2. századtól egészen az 5-6. századig különböző formában fellelhető tárgyat a szarmata és germán népek is előszeretettel viselték. A leggyakrabban egy kisméretű, fémből készült, egy-, vagy kétélű, széles fejű baltát formázott, amit általában a fokon átfűzve hordtak a nyaknál, vagy a csuklónál. Valószínűleg bajelhárító szerepe volt, de összefügghetett még az időjárással, földműveléssel és termékenységgel is. Eredete valószínűleg hellenisztikus gyökerű, nagyon hasonló tárgyak a Hercules buzogányok is, a germán hitvilág ezt átvette a saját szájíze szerint, így lett belőle balta, illetve kalapács és a mennydörgő Donár, vagy más néven Thor szimbóluma.
(Korábbi korszakok balta alakú csüngőiről szóló írásunk itt olvasható.)
Balta alakú bronz csüngő a Bükkábrány-bánya XII/B lelőhelyről
(3D modell hamarosan, látogass vissza később)
11. századi mellkereszt
A honfoglalás előtti magyarság hitvilága a sámánizmuséhoz volt hasonlatos, azonban a Kárpát-medencébe érkezésük előtt, vándorlásuk során -más vallási irányzatok mellett – már találkoztak a kereszténységgel is. Ezek egyes elemei beépültek hitvilágukba is. Letelepedésük után, mint ismeretes, már Géza fejedelem elkezdte a magyarság kereszténység felé terelését, fia, Szent István király pedig kialakította az egyházi intézményrendszert. Hazánkban azonban még ezek után is párhuzamosan éltek tovább a pogány hagyományok, többek között a babonákban, temetkezési rítusokban és ékszerekben. A kora Árpád-kori Sály-Lator, Örsúr- vára lelőhelyen 2014-ben előkerült balta alakú csüngő is ezt a párhuzamos vallásosságot bizonyítja. A keresztek megjelenése a sírokban még nem jelentette azt, hogy a benne fekvő elhunyt valóban keresztény volt, mivel mellkeresztek a honfoglalás és államalapítás korában gyakran még ékszerként, amulettként szolgáltak, nem, mint vallási jelképként. Ezt alátámasztja az is, hogy gyakran egyértelműen pogány rítusú temetkezésben találják a feltárók. Nem kerülnek elő túl nagy számban még a már biztosan keresztény temetők sírjaiból sem, így viseletük nem volt túl elterjedt. Az S-végű hajkarikák és a félhold alakú csüngők sokkal gyakoribbak. A kereszténység államilag elrendelt felvétele és a hittérítők hatására később kezdett fokozatosan, már valóban a Megváltó szenvedésének jeleként megjelenni a temetkezésekben.
Rásonysápberencs- Szőlő alja lelőhelyen 2014-ben ásatás során szórványként előkerült 11. századi, apró mellkereszt
A Rásonysápberencsen talált kereszt tipológiai besorolás szerint azok közé tartozik, melyeket még leginkább bajelhárító célból viseltek. Egyszerű, lapos, ónból öntött, díszítetlen kereszt. A párhuzamok alapján a 11. század második felére keltezhető, de már a 10. századot megelőzően az avarokhoz köthető leletanyagban is felbukkannak hasonló darabok.
3D modell:
https://skfb.ly/onn6o
Szerzők: Horváth Antónia, Kertész Gabriella Nikoletta, Németh Attila
Stúdió és 3D Fotó: Baranczó Benedek
3D modell: Honti Szabolcs, Kiss Dániel
Felhasznált irodalom:
Gulyás Gyöngyi: A balta alakú csüngők a szarmata leletanyagban. – Axe shaped pendants among Sarmatian finds. Hadak Útján XXIV. 1. kötet. Bupapest-Esztergom. 2015, 129-163.
LANGÓ Péter – TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához) in: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004) https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_CSON_EK_Sa_10/?query=SZO%3D(Erd%C3%A9lyi%20Attila)&pg=368&layout=s (utolsó elérés 2021. 03. 31.)
Sudár Balázs szerk.: MAGYAR ŐSTÖRTÉNET 6. A honfoglalók műveltsége 2018. http://arpad.btk.mta.hu/images/kiadvanyok/6-a-honfoglalok-muveltsege.pdf (utolsó elérés 2021. 03. 31.)
Türk Attila szerk.: Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia A PPKE BTK Régészeti Tanszékének kiadványai Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, 2014. november 4–6. 2. kötet https://www.arpad.btk.mta.hu/images/e-konyvtar/turk-attila/axe-shaped_amulets_among_the_11th-_and_1.pdf (utolsó elérés 2021. 03. 31.)
VISY ZSOLT szerk.: MAGYAR RÉGÉSZET AZ EZREDFORDULÓN 2003. http://www.ace.hu/curric/elte-archeometria/irodalom/Magyar_regeszet_az_ezredfordulon.pdf (utolsó elérés 2021. 03. 31.)












