#hol rontottam el

[salatalevel]

Nyavalygok és panaszkodok

Önutálatom nevetséges, nem szabadna léteznie. Normális életem van és a normális emberek nem utálják magukat. Mi bennem a hibás?

Szomorúságom hülyeség, nem szabadna léteznie. Normális életem van és a normális emberek csak akkor szomorúak, ha történt valami. Mi bennem a hibás?

Halogatásom felfoghatatlan, nem szabadna léteznie. Normális életem van és a normális emberek előre terveznek és betartják a határidőt. Mi bennem a hibás?

Nyavalygásom gyengeség, nem szabadna léteznie. Normális életem van és a normális emberek tűrnek. Mi bennem a hibás?

Akiknek nincs normális élete, azoknak szabad nem normálisan viselkedni. Nekem nem. Mi bennem a hibás?

[salatalevel]

A posztjaim egyre megfoghatatlanabbak és káoszosak is.

A posztjaim, ezek üres szavak, érzelgősen kifecsegve minden átgondolás és áttekintés nélkül. Pedig rendszer kell, különben széthullok, ami már folyamatban van, talán a szövegeken is látszik.

Elkezdtem érzelemből írni. Impresszionistának érzem magam, de igazából csak kifröcsögöm, ami eszembe jut, mert fogalmazni nem tudok és minél gyorsabban el akarom felejteni a témát.

Ez az új mentalitás: felejtsd el, ahogy csak lehet! Ezért böngészem a netet éjbe nyúlva: hogy ne kelljen magamról tudomást vennem. Megőrültem???

Sínylődöm és sajnáltatom magam az interneten, idegeneknek, miközben a barátaimmal nem beszélek. Hol rontottam el?