Azt mondják, hogy egy emlék felidézése során minden alkalommal megváltoztatunk valamit azon.
Tehát minél többször menekülünk egy emlékbe, annál kevésbé fog hasonlítani a valóságra.
Persze, gondolhatnám azt is, hogy minél jobban a saját képemre formálom annál jobban az enyém lesz, akárcsak a saját környezetünk.
Akkor mégis miért tölt el rettegéssel, hogy az az emlék, amit féltőn őrizgetek a szívem mélyen egyszer csak hazugsággá válik?
Összeszorul a gyomrom, úgy néz ki egyszerre félek felejteni és emlékezni is.

















