Ritkán szoktam étteremkritika előtt szivárogtatni, de
megtaláltam a büfét, ahol a default köszönés.
“Szia Uram!”
volt. Annyira meglepődtem, hogy összezavarodva néztem a pincérre, hogy ez valóban megtörtént-e, aztán köszönés nélkül leültem.
Amúgy egyszeri próba után a Hold Utcai piac melletti “Good Morning Vietnam” büfében a vörösboros pácolt marhás pho egészen érdekes lehet annak, akinek a könnyed pho nem a világa. Sűrűségében inkább egy magyar gulyáslevesre hajazó, kicsit zsírmókosabb marhahúskockákkal dúsított, de sokkal fűszeresebb alaplé. Összességében nekem cseppet nekem sós volt, majd megyek még sima pho-t próbálni is. Ez csak azért, aki nem akar a Sajtóklubig menni egy veretes köszönésért, az menjen el a helyre.
A Séf riksája - Belvárosi Piac, Galéria 3. (Budapest, 1054 Hold utca 13.)
Sokféle hely nyílt a Hold utcai piacon, főleg a felújítás után. Itt van például Szabó Győző Steamboo nevű melegsushi bárja (nagyon fontos a tagolás!!!), -- amúgy a művész úr komolyan veheti a helyet, mert személyesen is ott sertepertélt Oroszlán Szonjával a helyen --, vagy kicsit régebbi a Kolbice, ahol egy Tumbászkolbász során jártunk, és a 1848-49-es szabadságharcra emlékezve nem feledkezhetünk meg a @bukovics által sokat ostorozott Buja Disznó(k)ról, ami a disznóból készült óriás bécsi szelettel fityiszt mutat gyakorlatilag az egész Kiegyezésnek és mindennek, ami az osztrák konyhaművészetnek szent.
A Séf utcájának ez a nyúlványa is a Buja disznó(k)hoz hasonlóan Bíró Lajos találmánya, aki nem éppen a keleti ételekről híres, hanem inkább a magyaros, kelet-európai ételek újragondolásáról. És valóban, inkább a kolbászt, sóletet, egyéb magyaros ételeket lehet elsősorban kapni itt, és csak részben csapta meg a keleti streetfood cunami Lalit, amennyiben bevállaltak egy álfoodtracket a hely bejáratától balra. A választék szerencsére átlátható, mert kétféle levest lehet kapni
a klasszikus thai kókuszos levest (tom ka khai) és
marha phot.
A kiszolgáló néni arcán az undorkodó pofa nem a telefonnal elkapott egyedi momentum volt, elég mogorva a néni alle falle, de szerencsére nem nagyon beszél, és mivel bent kell rendelni és kivinni a kupont, így ez nem is olyan zavaró. Kicsit félve mentem vissza mondjuk a levesbe való fokhagymás-csípős-ecetes lötyiért.
A két levest legnagyobb jóindulattal is csak erős közepesnek nevezném, a pho nincs túlfűszerezve, érezhető benne a magyaros húslevesből ismert íz és a színe is olyan jó sötét erőlevesre hajaz. A hús benne kicsit zsilás (Nógrádból importált szó!!!), itt csak a levesben főtt lábszár van és elmarad a hajszálvékony, nyers, vörös hátszín, ami a forró levestől válik csak szürkésbarnává. Ennek a kevésbé keleties ízvilágnak az az előnye, hogy vélhetően nátrium-glutamátot sem tesznek bele, mert ezúttal elmaradt nálam a sok pho-leves után tapasztalható iszonyatos szomjúság. A nagy leves ára 1400 forint, egy férfiembernek egy meglehetősen finom flódnival kiegészítve elég ebédre, de azt leszögezném, hogy ennyiért ettem már jobbat is, mondjuk a Funky Phoban, és olcsóbban is ettem már jobbat, mondjuk a Hai Namban a MOL Székháznál vagy akár az újlipóti Oriental Soup House-ban.
A kókuszlevesről szintén semmi kiemelkedő nem mondható el, nem vertük magunkat a földhöz és nem rángatóztunk a gyönyörtől; egy ehető, de különlegesnek nem mondható levest kapunk 1400-ért (ez tészta nélküli, paradicsom, gomba és csirkehús van benne), amit szintén olcsóbban megkapni a Parázs presszóban mondjuk. Az már csak hab volt a tortán, hogy találtunk benne egy kettő centis kukacot is (csak erős idegzetűeknek, a hajtás után), ami feltehetően és remélhetőleg a friss zöldfűszerekben bújt meg és nem az alaplé része volt és nem rendszeres velejárója, de úgy gondoltam ne maradjon ki.
Ahogy említettem, a flódni (500 ft) nagyon finom volt és a harmadik főételre, a sóletre (1700 ft) sem volt semmi panasz, a benti kiszolgálás is gyors és helyet is lehetett találni, a hangulat is egészen kulturált, bár van egy sajátos hangulata, ahogy melletted jobbra a közeli multinak a munkahelyi pletykáit hallod elemezni, a másik oldaladon épp az Áder-féle postatörvény vétót filézik, mi meg épp emeljük ki és fotózzuk le a kukacot. Mondjuk aki a lángoson, kolbászon kívül aki másra kitalálta ezt a magasított kajapadot ezekkel a teniszbíró magasságú székekkel, na azokat egy-két órára felültetném rá, hogy tudja meg mit alkotott.
