#hozni

[ugye-soha-nem-szerettel]

18.06.12.

Talán nem hozhatsz mindent rendbe, de azért megpróbálhatod.

[halalvagyamvan]

Hiányzik a múlt

Hiányzik a múlt.. Amikor még kicsi voltam.. 6-7-8 éves... Amikor még általános iskolás, alsós voltam. Amikor ott volt a legjobb barátom! Mindig minden hülyeséget együtt csináltunk.. Az osztály bohócainak hívtak minket!  Együtt kerültünk bajba is. Elég lusta voltam, így rossz tanuló is voltam a suliba. Mai napig rossz tanuló vagyok, de más miatt... Nyáron együtt és a szüleinkkel mentünk le a strandra, és mi hülyék azt játszottuk hogy fel-e bírunk állni a vízen a matracra. Tudtuk hogy nem megy, hogy mindig beleesünk, de mégis rohadt sokat nevettünk rajta! Meg amikor átmásztunk egymás matracára, és az volt a cél, hogy bele lökjük egymást a vízbe. Meg a domb tetejéről nekifutásból megindultunk, hogy ki ér előbb a vízbe. Volt hogy ömlött a vér, mert a kagyló megvágta a lábunk. De ezek ellenére akkor is mindig megérte! Aztán a sulis veszekedések, verekedések.. Leginkább mindig csak egymást szidtuk, meg mondtunk egymásra dolgokat.. De egymás halálát nem kívántuk, és nem akartuk megölni a másikat.. Ha aznap nem is, másnap kibékültünk és utána együtt játszottunk az udvaron. Kidobósoztunk, tengoztunk, fociztunk annak ellenére hogy nem voltam nagy “sportember”.. Mindig a lustaság felé hanyatlottam. Csak a játék volt fontos nekem mindig. Rossz tanuló is voltam ez miatt.. Mai napig az vagyok.. De már teljesen más miatt.. Aztán a napközi! De rüheltem! Mindig kurva sok házit kaptunk, és mivel az órákat elhülyültük, így nem értettem semmit belőle.. De szerencsére.. Igaz az már felsőbe volt, hogy kaptunk egy olyan napközis tanárt, aki kedves, jófej volt, és mindig segített nekem is, másnak is! Éva néni-t nagyon szerettük. De attól vártuk a 4órát, és csak úgy szaladtunk ki az osztályból amikor 4 óra lett. Mindenki szaladt hazafele! Ritkán mentem le barátokkal utána játszani. Nem voltam egy eljárós típus, se bulizós.. Mai napig nem igazán vagyok az.. Amikor le is mentem, és jött egy harmadik gyerek, én feleslegesnek éreztem oda magam, mert láttam, hogy ő jobban érzi magát vele. Sokszor amikor elkezdtünk bújócskázni inkább hazaszöktem olyankor. Nem is kerestek. Így inkább mindig hazamentem, és a gép előtt leültem játszani. És a hétvégék! De jó is vooolt! Reggel felkeltem, az volt az első hogy odaüljek a gép elé és játszak estig, vagy amíg ki nem folyik a szemem.. Bár evvel soha nem volt gond, bírtam volna másnap reggelig is játszani! Mindig anyum kiabált velem, hogy álljak már fel attól a szartól mert egésznap előtte ülök, mondta ezt este 10kor.. Volt hogy titokba a takaró alatt folytattam a játékot. Jó volt mindennap, tőlem távoli helyeken élő gyerekeket megismerni, és együtt játszani velük aznap. Vagy akár barátokkal. Aztán fáradtan lefeküdni, és jól kialudni magam, nyugodtan, nem idegeskedni mi lesz holnap. De mi van most? Sírás. Sírás reggel, sírás este.. Suliba bántalmaznak.. Testileg és lelkileg egyaránt.. Nem gyengéden.. Ott ahol gyenge pontot találnak, rögtön oda szúrnak.. Halálom kívánják.. Van hogy a halált kívánom, és a halálba menekülnék.. Este lefekvésnél nem halálon gondolkodva, és hogy mi lesz, ha megölöm magam..  Szerelem.. Mindenkinél volt, van és lesz is.. Néha szar szerelmesnek lenni, néha jó. Jó hogy ott van melletted, de ha elhagy, ő bírja neked a legnagyobb sebet okozni is, ha igazán szereted. Nem felejted el. Soha.. Sokan ez miatt utána a halált kívánják.. Tudom.. Én is így jártam.. És elkezdtem az önbántalmazást.. Ebből adódóan a szüleim lemondtak rólam, amikor másodszorra kerültem kórházba, intenzívre.. Nem segítettek.. Ebből csak erősebben kezdtem el vágni magam.. Nem éreztem a határt, csak meg akartam halni.. Aztán rájöttek az iskolába is.. Ott szintén evvel basztatnak, pengékkel dobálnak. Én vagyok a hírhett “depikirálynő” az osztályba. Napi szinten megvernek, és megaláznak.. Mindig hosszújúba járok. 30+ fokban is.. Talán ha nem lettem volna szerelmes, nem megy tönkre az életem.. Bassza meg az élet, nem? Mindent el tud rontani.. Én ebbe a hibába estem.. De már mindegy.. megtörtént, nem bírom visszacsinálni.. Pedig milyen jó volna.. Tán nem lennék ilyen idegroncs, nem élnék nyugtatókon, és altatókon. De talán a sors akarta hogy nekem ez az élet jusson.

[ihatexlovethings]

Minden azt súgja, hogy rossz döntést készülök hozni, de a rossz döntés is egy lépés.

[nematlagos19]

NÉHA

Néha akkor hozzuk a legjobb döntést, amikor nem hozunk döntést.

[hopeintheinfiniteandfurther]

Adtál már valaha második esélyt valakinek?

[motivationformyclassmates]

Döntéseket kell hoznod, legyenek jók, vagy rosszak. Néha meg kell küzdened a dolgokért, amit szeretnél. De azért születtél, hogy próbáld meg.