#hungarian posts

[martinaism]

hazaérve első dolgod, hogy megkeresed az illetőt a Facebook-on

kérdezősködsz utána, úgy gyűjtöd róla az információkat, mint méhecske a virágport

napjában többször is eszedbe jut

amikor eszedbe jut, jóleső érzés fog el, egyfajta izgalom, ami teljesen újszerű és az eddigiekkel össze nem hasonlítható érzés

mosolyra húzódik a szád, amikor rá gondolsz

nehezebben megy a figyelés az órákon, és úgy általában

a tárgyak és a személyek elmosódó ködében közlekedsz, pár centivel a föld fölött

fantáziálni kezdesz róla, mindenféle szituációban látod magatokat, többször visszaemlékszel egy-egy pillanatra, és újraszínezed a történeteket

ugyanilyen intenzitással képzeled el az új találkozást

próbálod is megszervezni a „véletlen” összefutást

[martinaism]

A szemetek összeakad egy pillanatra, talán kettőre is, és már érzed, hogy a gyomrod összerándul… Az arcodba szalad a vér és talán még a lábad is egy kicsit remegni kezd. Elmosolyodsz…zavarba jössz…és lesütöd a szemeidet. Olyan kellemesek ezek a pillanatok, hogy nem csoda, hogy újra és újra szeretnénk átélni.