#hungarianpoem

[hanemtudodhogyanmonddel]

Vigyél haza. Út szélén hagyott kislány vagyok

Megszaggatták a ruháim, évek óta csak vacogok.

Elhitették velem, hogy elhagytak, s mit sem érek

És amióta kidobtak, minden öleléstől félek.

Úgy érzem mintha idáig folyton hiányoztál volna

Hogy éltem eddig nélküled? És nélküled mi lett volna?

Nem akarom tudni többet. Ne ébresszetek még fel ma.

Karjaidban szenderedek néma és hálás imába.

[josephmillerart]

02.04(avagy levél a szeretőtöl)

-...   .   .-..   .   -..         ...   --..   .   .-.   .   -   -   .   --   .-.-.-   -.   .   --         -   .   ....   .   -   .   -.-         .   .-..   .-..   .   -.   .         ...   .   --   --   ..   -   .-.-.-   -.   .   --         ...-   .-   --.   -.--   ---   -.-         .-   .-.   .-.   .-   --..--   ....   ---   --.   -.--         .   --..         .-         -..   ---   .-..   ---   --.         -...   .-   .-.   --   ..   -         ..   ...         --   .   --.   ...-   .-   .-..   -   ---   --..   -   .-   ...   ...   ---   -.         -...   .   -.   -.   .   -..   .-.-.-   --   ..   -.   -..   ---   ...   ...   --..   .         ...   --..   .   .-.   .   -   -.   .   --   --..--   ....   ---   --.   -.--   ....   .-         -   ..-   -..   -.   .-   -..   --..--         ....   ---   --.   -.--         -.   .-   --.   -.--   ---   -.         ..-.   .-   .---   .-.-.-   ....   ---   --.   -.--         .-   --..         .   .---   ...   --..   .-   -.-   .-         .-..   .   -   -   .   .-..   --..--         .-   --   .   .-..   -.--   -...   .   -.         .   --.   -.--   .   -..   ..-   .-..         ..-   .-..   ---   -.-         --   ---   ...   -   --..--         --   ..   -.   -..   .   -.   ..-.   .   .-..   .         -.-   .   -..   .   .-..   -.--         .---   .-   ...-   ..   -   ---         -.   .   .-..   -.-   ..-   .-..   .-.-.-   ....   ---   --.   -.--         --   ---   ...   -         ...   ..   .-.   -.   ..         ...   --..   .   .-.   .   -   -.   .   -.-   --..--         .   .-..         ..-.   ..-   -   -.   ..         ..   -.   -.   .   -.   --..--         ....   ---   --..   --..   .-   -..         .-.   ---   ....   .-   -.   -.   ..   --..--         -.-   ..   .-   -...   .-   .-..   -.   ..   --..--         ....   ---   --.   -.--         -...   .-   ...   ...   --..   .-         --   .   --.         --   ..   -.   -..   .   -.   -.-   ..   --..--         .   --.   -.--         ...   --..   ..   ...-   ..   --..   ---   --   ....   ..-   .-.   -...   ---   .-..         -.-   .   ...   --..   ..-   .-..   -         .-..   .-   -.   -.-.   -.-.   .-   .-..         ---   ...   ...   --..   .   --..   .-   .-.   -.   ..         .-   .---   -.-   .-   ..   -.   -.-   .-   -   --..--         ....   ---   --.   -.--         ...   ---   ....   .-         -.   .         -.-   .   .-..   .-..   .---   .   -.         ..-   .---   .-.   .-         .   --.   .   -   ---         ....   ..   .-   -.   -.--   .-   -         .   .-.   .   --..   -.   .   --   --..--         ..-.   .   .-..   -.   -.--   ..   -   -.   ..         .-         --.   -.--   ---   -.   -.--   ---   .-.   ..-         --   .   .-..   .-..   -.-   .-   ...   ---   -..         ...         ....   .-   ...   ..-.   .-   .-..   .-   -..   --..--         -...   .         -.-   ---   .-..   -   ---   --..   -.   ..         ---   -..   .-   --..--         .   ...         .--.   .   -   .-.   .-   .-.   -.-.   .-   ..         ...   --..   ---   -.   .   -   -   .   -         ..   -.   -   .   --..   -.   ..         ...   --..   .   .-.   ...-   .   ..   -..   ....   .   --..   --..--         --   .   .-.   -         -   .   .-..   .---   .   ...   .   -.         --   ..   -.   -..   .   --.   -.--         ....   ---   --.   -.--         -.-   ..-   .-..   ...   ---         ...-   ---   -.   .-   ...   .-   ..   -..         ...-   .-   --.   -.--         -...   .   .-..   ...   ---         ...-   ..   .-..   .-   --.   ---   -..         ...   --..   .   --   .-..   .   .-..   .   --   --..--         ..-   --.   -.--   .-   -.   ---   .-..   -.--   .-   -.         .-   --   ..-   .-..   .-   -   -...   .-         .   .---   -   ---         ...-   .-   --.   -.--   .-.-.-   ....   ---   --.   -.--         -.-   ---   --..   -...   .   -.         --   .-   .-.   .-   -..   -.   .   -.-         ..   ...   --..--         -...   .         ..-   .-..   -.   .   -.-         .   --.   -.--         .-.   .   --.   ..         -...   ..-   -   ---   .-.   ---   -.-   -.-   .-   .-..         --..   ...   ..-   ..-.   ---   .-..   -         -.-   ..   ...         ...   --..   ---   -...   .-   -...   .-   --..--         --   ---   -.   -..   .---   ..-   -.-         -.   .-   --.   -.--   --   .-   --   .-   --   .   -.-   ....   ---   --..   --..--         .   ...         .-   --..   -         .--.   .-.   ---   -...   .-   .-..   -.   .-   --         --   .   --.   ...   --..   .-   --   ---   .-..   -.   ..   --..--         ....   ---   --.   -.--         ....   .-   -.   -.--   ...   --..   ---   .-.   --..--         ..-.   ---   --.   ---   -.-         --   .   --.         .-   .-..   --   ---   --   -...   ---   .-..         ..-.   .   .-..   .-.   ..   .-   -..   ...-   .-         .-   --..         .-   .---   -.-   .-   ..   --   --   .-   .-..         .-         .-..   .-   ..-   .-.   .-         ...   --..   ---   -         ..-.   ---   .-.   --   .-   .-..   -.   ..   --..--         ...-   .-   --.   -.--         .-   --..   -         ....   ---   --.   -.--         ....   .-   -.   -.--   ...   --..   ---   .-.         ..-.   ---   --.   ---   -.-         --   .   --.         ....   .-   .---   -.   .-   .-..         .   --.   -.--   -.-   ---   .-.         .-   --..         ..-   -   -.-.   .-   -.         ..-.   .   -.-   ..-   -..   -.   ..         --   ..   -.-   ---   --..   -...   .   -.         .-   --..         ..   .-..   .-..   .-   -   ---   -..         ....   .   .-..   -.--   .   -   -         .-   --..         .-   .-..   -.-   ---   ....   ---   .-..         -   ---   .-..   -   ..         ..-.   .   .-..         .-         ...-   .   .-.   .   -..   .   -.   -.--   .   ..   --   .   -   .-.-.-   .   --..         .-   --..         .   .-.   --..   .   .-..   --   ..         .-   --   -...   ..   ...-   .-   .-..   .   -.   -.-.   ..   .-         .-   .-..   -.-   ---   -   --..--         -   .         ...-   .-   --.   -.--         .-   --..   --..--         .-   -.-   ..         --   ---   .-..   .   -.-   ..-   .-..   .-   -.-   .-.   .-         ...   --..   .-   --.   --.   .-   -         .   ...         -   .         ...-   .-   --.   -.--         .-   --..   --..--         .-   -.-   ..         ---   ...   ...   --..   .   ..-.   ---   --.   .---   .-         .-         -..   ---   ....   .-   -.   -.--   ..-.   ..-   ...   -   -   ---   .-..         ...   --..   .   -   ...   --..   .-   -.-   .-   -..   ---         .   -.   .   --   .-.-.-  

[josephmillerart]

02.11(Álomkép)

Ketten állunk ott,csak Ő és én,az egész világ olyan fehéren izzik mintha összetevői most akarnának szét robbani. Mi teljes feketében vagyunk,lehet hogy a világ pusztulását de lehet hogy saját magunk bukását gyászoljuk. Nézem Őt,azért tudom hogy ez nem a valóság mert egyrészt mellettem van másrészt pedig rám néz és ezek közül mostanában egyik sem történik meg. Mosolygunk egymásra,szívem tiszta és az Ő szeméből sem perzseli lelkem lankáit a gonoszság,nevéhez méltóan tekint rám. -Képszakadás- Kora este van,késő ősszel. Egy erős szúrás után,földöntúli fájdalom lepi el testem 98%-át(a maradék kettő töretlenül szereti Őt),körülöttem oszladozó tetemek sokasága,éppen egy macskát taposok bele a fémkerítésbe,a világ tacsakos az őszi esőtől és a literekben ömlő vértől. Minden épületet minden járművet minden élőlényt harminc centis pernyeréteg takar. Egyszerrre ropog,törik,szakad darabjaira a világ de mégis olyan mintha minden mozdulatlan volna. Meglátom Őt,a káosz közepén áll teljes feketében(én magam is abban vagyok-ez sosem változik)alakja körül szinte izzik a levegő,arca nem derűs sokkal inkább gonosz,érzem hogy ha még egy másodpercig figyelem Őt akkor az a vesztem lesz,érzelmeim ellen álomvilágomban sem tudok mit tenni szeretem Őt,tekintetem nem tudom levenni rólam. Felriadtam,könnyek száradnak az arcomon,hajam két kézzel tépem,egész testem ellepi az izzadtság és bőröm forró. Milyen szép pszichológiai szemléltető példa lehetne az esetem.

[josephmillerart]

02.09

Kint ültök a hidegben,isszátok a sonderangebot multivitamint,úgy ahogy máskor a vodka csúszik ugyanazokon a torkokon le. Lelkitársad,érzed hiszen te fejezed be a gondolataid,te teszel pontot a mondataira és ahol ő gyenge ott te erősíted,és vica versa. Arról beszéltek persze folyamatosan hogy, a szeretett személy,aki egy óvatlan pillanatban el ültette bennetek a fájdalmas-felemelő csíráját a közösködés vízióját,klasszikusan nem foglalkozik veletek. És persze ilyenkor beindul a pszichoanalízis,és már arról beszéltek hogy te voltál az osztály szemetese,volt benned valami amit nem tudtak elviselni,jobb helyeken szeretetnek hívják máshol különc vagy miatta,és hogy ő volt a fekete bárány mert már gyerekként is volt benne valami amit nem tudtak elviselni,jobb helyeken szeretetnek hívják ott ahonnan mi jöttünk különc vagy miatta. (Megváltozott a beszélő,átvette a szerepet az akivel egy cipőben evezek) Ajkaikról száll a pára-füst, mint szerelmeseiknek ki nem mondhatott szavak, csak egymást hallják, pont úgy ülnek, mint 5-10év múlva elképzelt közös jövőjükben, sűrűre töltött cigaretták súlya nyomja tüdejüket, nem a szégyen vagy bánat, legalább is, így tesznek. Mellékszeretik egymást mert életükben is csak mellékszereplők, alakításaikat senki sem ismeri el igazán.

[josephmillerart]

02.03

Mintha az időjárás is érezné hogy tegnap látott,megenyhült kicsit,kevésbé gyötri fagyokkal hiszen benne is, igaz rövid időre csak,feloldódott a hideg hányadék hatása. A hétvége a legnehezebb hiszen ilyenkor tudja hogy még távolabb vagy tőle,nemcsak a hétköznapok pár száz méteren belüli fojtogató távolságában. Ciklicitás,ilyen egyszerű. Láthatja,feltölti,nem látja,lemerül sajnálatos hogy nincs belőle hordozható verzió,magánál tartaná és bármennyire is önző, sosem engedné el. Nem felejti el hogy a hiányoztál mondatára megkapta hogy te is, még ha talán hamisággal telített is volt,számára olyan volt mint az első gyermeki szó amelyet mindenki csodálattal hallgat.---- Sosem mondtam még de 9-10 évesen szerelmes voltam a Richie Rich című filmből a lányba,talán Glóriába,nem tudtam hogy mit jelent az a szó hogy szerelem,csak azt hogy a nagyok ezt mondják és én bizony szeretem őt. Felnőttként ugyanígy érzek most irántad,mintha a TV-n keresztül látnálak csak,hiszen tomboló érzelmeimre a válasz legtöbbször néma kiáltás,vagy egy sunyi mosoly(amibe külön szerelmes vagyok talán még nálad is jobban szeretem a mosolyod).---- Köré gyűlt a sötét,a képeid nézegeti,azon gondolkozik hogy minden próbálkozása ellenére,feküdni fog a felhőn amelyből csak könnyek hullanak.

[josephmillerart]

Vendégvers

Mindig fogócskázunk. Kisgyermekként a barátaink elől futottunk, manapság viszont az érzelmek elől.Most ők a fogók.