Ha nem tudod hogyan mondd el

[hanemtudodhogyanmonddel]

Üdvözülésben és révbe érésben

De akár az örök kárhozatban is

Követlek sötétbe, követlek a fénybe

Vadul megcsókolom szép, vágyó ajkaid.

Emelj fel. Ringass el. Kezeddel. Szemeddel.

Kiabálj. Ragadj el. Vihart verj. Boríts el

Lelkemért- testemért mindened borítsd fel

Minden tetteddel, minden édes szóval.

Hallod-e, Édesem? Érkezik a robaj.

Értünk jön.

Saját

[hanemtudodhogyanmonddel]

Sötétebb napjaim

Éjjel. Szürke. Ráncok tükre. Bágyadt este. Fáj a szíve.

Virág. Hervadt. Így akarlak. Fáradt cérna. Már elszakadt.

Én itt ülök. Kimerülök. Szökik színem. Elszédülök.

Boros pohár. Fényt nem talál. Megtörténsz ma. Mindenem vár.

Halkan kacagsz. Bújkálsz, szaladsz. Beszöksz hozzám. Karodba kapsz.

Kabát vagy. Én belédbújok. Rózsa vagyok. Már nem szúrok.

Ilyen napok. Te mentesz meg. Nyári szellőm. Simogass meg.

Színes tintám. Újrafesthetsz. Hiányoztál. El ne engedj.

Így tarts mindig. És örökre. Együtt legyünk. Szívem tükre.

[hanemtudodhogyanmonddel]

Vigyél haza. Út szélén hagyott kislány vagyok

Megszaggatták a ruháim, évek óta csak vacogok.

Elhitették velem, hogy elhagytak, s mit sem érek

És amióta kidobtak, minden öleléstől félek.

Úgy érzem mintha idáig folyton hiányoztál volna

Hogy éltem eddig nélküled? És nélküled mi lett volna?

Nem akarom tudni többet. Ne ébresszetek még fel ma.

Karjaidban szenderedek néma és hálás imába.

[hanemtudodhogyanmonddel]

Hajnali szikra

Lábak hintáznak a hajnali homályban 

Suttog és szikrázik köztünk a levegő 

Nem is lehetnél más: áldatlanul kínzó

Életadó, szép kínt kínáló szerető. 

 Gyere, Kedvesem, szenderedjünk el 

Rövid már a hajnal; lassan józanodunk 

Kapj fel a karodba: semmibe vigyél el 

Ahol majd örökké, nevetve könnyekkel 

Egymás csókjaiban sírva botladozunk.

[hanemtudodhogyanmonddel]

Nélküled

Mondd meg, Kedvesem, aludtál e éjjel? Mert nekem nem jött álom a szememre Grafitceruzával, melankolikusan Firkáltam fiatal, megfakult lelkedre.  Alszunk még valaha? Az éj nagyon hosszú Mi lesz velünk, drágám? Nem altat a bosszú....

[smallrooms]

[lilreevs]

[hanemtudodhogyanmonddel]

“Megengedtem magamnak egyetlen perc csöndet; Téged hallottalak, ahogy a szíved ver És eszembe jutott: sokan fényért ölnek És neked valahogy mégis az árnyék kell.”

[gyilkoselmekidezetek]

Hiszem, bármi történjék, Érzem, ha szívem bú marja, Jobb szeretni és elhagyatni, Mint nem szeretni soha.

Alfred Lord tennison (via gyilkoselmekidezetek)

[jinxproof]

[une-quaintrelle-deactivated2017]

[soracities]

She wore flowers in her hair and carried magic secrets in her eyes. She spoke to no one. She spent hours on the riverbank […] She smoked cigarettes and had midnight swims.

Arundhati Roy, The God of Small Things (via expeditum)

[unflavoredwaxedfloss20]

[theloveparcel]

[hanemtudodhogyanmonddel]

Már az órámra pillantva tudom, hogy késő lesz Amikor majd eljössz, azért, hogy megszeress. De aludhatsz velem. Befekhetsz a szépbe És egy kicsit megvédelek, mert nincs hová menned És akkor majd betakarlak sok boldog clichébe Míg céljaid hamuja házat épít neked.

[hanemtudodhogyanmonddel]

A fény mindig pillanatnyi és mindig veszélyes: Minél hevesebben ragyog annál inkább éget És mint éhező koldusnak az a falat kenyér Túl keveset ettél, még éhesebb lettél.

[hanemtudodhogyanmonddel]

Ez a baj a világgal. Tele van emberekkel, akik azt hiszik, hogy megérdemelnek dolgokat. Nem érdemlünk semmit csak amiért mi meg tudunk dolgozni. A többi maximum ajándék. Csak a legtöbben nem ismerik fel az ajándékot se mert azt hiszik szebbet meg jobbat érdemelnek annál amit amúgy se érdemeltek meg