Ígérem nem írok, nem kereslek már
Szívemben egy emlék boldog véget vár
Hiányzol még, de már nem mondom
Falaim többé le nem bontom
Ne gyere a közelembe
Gyűlölöm a hangod
Hogy jó vagyok sose mondod
Ne közeledj! Nem engedhetlek be...
Istenem de nehéz!
Mikor lesz ez könnyebb?
Mindig mikor elmész mért hullik a könnyem?
Kezemet már fogja egy másik kéz!
Csodálatosak lettünk volna együtt
Úgy löksz el magadtól, hozzám sem érsz
Bár megértenéd nekem mennyit érsz
Sajnos utunk vége eljött
Nem mondom, hogy gyűlöllek
Csak azt, hogy nem lehet
Mostantól én is ellöklek
Tovább ez így már nem mehet!
















