Rossz ember vagyok
Magamba néztem és elszörnyedtem azon, milyen emberré váltam az elmúlt időben.
Folyton szidok másokat, leszólok mindenkit, mintha én több és jobb lennék náluk, pedig lehet csak féltékeny vagyok.
Mindig elégedetlenkedem, pedig mindenen megvan, amit szeretnék, sőt még több is. Mégis ennek ellenére azon mérgelődöm, hogy nem azt az ajándékot kaptam a pasimtól, amit szerettem volna. Hát mégis milyen ember vagyok én?! Mit képzelek magamról, hogy azon veszekszem a szerelmemmel, hogy milyen ajándékot vett nekem?! Magamra sem ismerek. Nem ismerem azt a lányt, akivé váltam.
Mostanában semmit és senkit nem tudok értékelni. A barátom mindent megteszem értem, mégis mindig azt mondom neki, hogy szart se csinál értem és ezek után azt várom, hogy költözzön össze velem. Őszintén, én sem költöznék össze magammal. Egy szörnyeteg vagyok. Régen folyton mosolyogtam, pozitív voltam, életvidám. Ő egy ilyen lányba szeretett bele, nem pedig egy megsavanyodott hárpiába.
Mindig azt hiszem, csak nekem van és lehet igazam, de itt az ideje rájönnöm, hogy a legtöbbször nem így van. Szerintem én hibázom a legtöbbet, mégsem tudom ezt elismerni és inkább összeveszek mindenkivel, aki máshogy gondolkodik mint én.
Folyton megkérdőjelezem a pasim hűségét, pedig inkább neki kellene az enyémet, mert bármennyire szeretem, tudom magamról, hogy én könnyen elcsábulok. Mégis ő ezerszer jobban hisz bennem, mint én benne, pedig nála hűségesebb és jobb szeretőt nem ismerek.
Egy szörnyeteg vagyok, de nem hagyom, hogy ez így is maradjon. Itt az idő a változásra és én változni fogok.
