#iloveanarki

[donb]

"Freund és Oberfrank terjedelmes írása, aminek az a címe, hogy „A Magyar Tudományos Akadémiáról tárgyilagosan” ebben a helyzetben nem több, mint pofon a szarnak. Mert amikor a baljós felhők között felbukkannak a szőnyegbombázók, vagy el kell menekülni az óvóhelyre, vagy be kell vetni a légvédelmi rakétákat. A legrosszabb, amit tehet az ember, hogy egy savanyú káposztás hordóra felkapaszkodva, piros pöttyös esernyővel a kezében Gandhi-idézeteket suttog a szélbe."

[donb]

a kilencvenes évek végén nyugdíjba ment az utolsó hazai élelmiszer-ipari szakember, aki még emlékezett az ősi szabályra, miszerint előbb jön a hónap, aztán a nap. 2018 tavaszán ellátogatott ugyan hozzá egy küldöttség, hogy szóra bírja, de elhajtotta őket azzal, hogy végérvényesen visszavonult, már csak a pointillista akvarellfestészet érdekli, és amikor nem akartak tágítani, fenyegetően meglóbálta az otthonában engedéllyel tartott kisöbű sportpuskáját. A delegáció lógó orral, dolgavégezetlenül távozott; az idős mesterrel nem sokkal később végzett egy félredátumozott gyümölcsjoghurt, és a sírba vitte magával a titkot. 

[donb]

Az igazi, eredeti jack-kábel nemhogy nem halt meg, hanem reneszánszát éli: a gyártók naponta dobják piacra a legmegbízhatóbb jelátvitelű, a legjobb minőségű csatlakozóval szerelt, a legszebb vagy pont a legolcsóbb modelleket: van áttetsző, szivárványszínű, egyenes, spirálos, neonszínű, kenderfonatos, szögletes, gömbölyű, lyukas, édes, keserű; mindent megcsinálnak vele, amit egy kábellel meg lehet csinálni. Egyetlen dolgot nem csinálnak vele: nem változtatják meg a csatlakozót. Azért nem változtatják meg, hogy azt a zsinórt most, 2024-ben is be lehessen dugni egy ötvenéves lyukba. És be lehet. És működik. Na ez a csoda, nem a vért könnyező Szűz Mária-szobor.

[donb]

Ilyenkor természetes módon aktiválódnak az emberi szervezet defenzív mechanizmusai, a kétségbeesett jajkiáltások padba vésése („Itt szenvedtem”; „Én is”), a fúvócsövezés, a Hitler-bajusz-rajzolás válogatott történelmi személyiségekre, az óra alatti levelezés, a ceruzából és radírból készített pörgettyű, a papírcsónak-hajtogatás (alapfok), a papírrepülő-hajtogatás (középfok) és az origami (PhD és posztdok fokozat). És ezek még csak a legálisan az órára bevihető eszközök; ami az engedély nélkül becsempészett iskolaidegen tárgyakat illeti, mobiltelefon még a sci-fiben sem létezett, amikor az általános iskola 2. osztályában először megbuktam pad alatt olvasással (hazudhatnám, hogy az Ulyssessel, de Fekete István Vukja volt a bűnös, erről a kiadásról van szó), és az elkövetkező évek során az arzenál folyamatosan bővült zenélő kvarcórával, walkmannel, primitív játékokra is alkalmas zsebszámológéppel, nem beszélve a kisebb könyvtárnyi könyvről, újságról, magazinról, amivel kivédekeztem a gonosz tangensfüggvények támadását. Rosszabbul járt volna a magyar oktatásügy, ha inkább egy mobiltelefont nyomkodok?

[donb]

– Pete fiam, mi ez a pici fehér folt a térképen? – Pillanat, fel kell hívnom Marcót, ezeket ő szokta tudni. Meg is van, Magyarország, uram. – Remélem, nem Dániához tartozik. Mi közünk hozzá? – Az égvilágon semmi azon kívül, hogy Sleepy Joe nemrég tiltotta ki tőlünk az egyik miniszterüket, mert hogy korrupt. – Mennyire korrupt? – Nagyon. – Tökéletes, még mindig vannak betöltetlen posztok, pont jó lesz kormányzónak. – Kanadába? – Panamába!

[donb]

Ha ma az ember rákeres a fent említett Richard Garriottra, gyakorlatilag az első nagy sikerű grafikus online multiplayer szerepjáték megálmodójára, a magyar nyelvű Wikipédián azt találja róla, hogy „Richard Allen Garriott de Cayeux (Cambridge, Anglia, 1961. július 4.–) angol–amerikai űrturista. A 6. űrturista”. Alatta, az életpályájánál: „videójátékokból szerezte vagyonát”. Ami pontosan olyan, mintha Szent-Györgyi Albertről azt írnák, hogy „Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert Imre (Budapest, 1893. szeptember 16. – Woods Hole, Massachusetts, 1986. október 22.), hobbimotoros. Az egyik első híres magyar hobbimotoros”. Majd alatta, az Életpálya alcímnél: „Nobel-díjából szerezte vagyonát”. 

[donb]

ráadásul egy harcedzett pénztáros olyan impozáns ismeretanyaggal, olyan know-how-val van felvértezve, amiről egy mezei vásárló csak álmodhat: becsukott szemmel meg tudja különböztetni a retro kiflit a tejes kiflitől, tudja, hogy a lekváros fánk helyes elnevezése ízes donut, az élőflórás joghurt vonalkódja pedig nemhogy fejből megy neki, hanem egyenesen oda van tetoválva az alkarjára. […] és az idős szakik sikeresen átörökítették a fiataloknak azokat az apró szakmai trükköket, amit a maguk szorgos munkaévei alatt elsajátítottak: mekkorát kell sóhajtani, ha a vevő túl sok apróval fizet, hogyan kell az égre nézve szemet forgatni, ha túl nagy címletű bankjeggyel próbálkozik, vagy hogyan kell fülsiketítő hangerőn üvölteni a külföldiekkel, természetesen magyarul, ha nem értik, hogy a kosárból ki kell pakolni a szalagra. Most mondom, hogy a kosárból ki kell pakolni, még mindig nem érted? Beszarok, még mindig nem érti. Te Lajos, szerinted ez süket vagy bolond? Nézd meg, a hűtőpultig áll a sor.

[donb]

Miért kell egy az Egyesült Államokban, angol nyelvre, tízujjas gépelésre, karos írógépre optimalizált, kiegyezés korabeli, a németek által módosított tákolmánnyal sokkolni bárkit, aki 2024-ben jegyet szeretne venni a BKK-automatában?  Vagy azt a szerencsétlent, aki lecsapni készülő sasként keresi az akciós céklát a Penny Market önkiszolgáló kasszájának QWERTZ kiosztású tapipadja fölött? Hol az fiatal, olimpiai ezüstérmes, 211 wpm-es rekorddal büszkélkedő profi gépíró, aki úgy dönt, hogy a Penny Marketben dönti meg a világcsúcsot, és tíz ujjal esik neki a tapiképernyőnek, hogy minél gyorsabban írja be az akciós céklát?