Az író, aki nemes ihletből, akár hiú becsvágyból valamely műve közzétételével a nyilvánosság figyelmére jelentette be igényét, ezzel megszűnt magánszemély lenni, és jogos kritika tárgyává lett egyéniségének mindazon elemeire nézve, amelyeket műve által egyenesen vagy közvetve maga szolgáltatott ki a nagy nyilvánosságnak. Személyéből innen fogva csak annyi marad mentes a nyilvános bírálat alól, amennyit maga otthon hagyott belőle. Mindazzal azonban, amit belőle a világ elé vitt ki, kilépett a "magánszemély" jogköréből, azzal szerepelni, hatni, tetszeni, irányítani akart, arra tehát a társadalom bármely tagjának joga van visszahatni, az írónak pedig immár kötelessége e visszahatást eltűrni, még az esetben is, ha önmaga által feltárt sebezhető pontjain magánszemélyét érintené.
Horváth János, A kritika jogai és korlátai, Napkelet, 1928.