#július2

[oszodi-beszedeim]

Még 2 nap.

[oszodi-beszedeim]

Hazudtam.

Nem azért szerettem, mert egy szörnyeteg, akkor sejtelmem se volt róla.

Azt szerettem benne, hogy olyan, mint egy kislány, egy törékeny kis manó, akit lehet úgymond 'szeretetben nevelgetni', akihez lehet kötődni, mintha a lányom lenne. Mindenféle szexuális felhang nélkül. Mert én sosem akartam magam mellé nőt, gyűlölöm a nőket. Nekem egy lány kell és ő ott volt, ráadásul — ami miatt nagyon súlyosan érint az egész — ő volt az első (és eddig az egyetlen és utolsó) igazi barátom, akihez tényleg kötődtem és kötődöm most is, talán erősebben, mint akkor, egy éve. Ncoreura faszságokat beszélt, nem akart ez a csaj senkivel sem dugni, de nem azért, amit én reméltem, — hogy esetleg aszexuális — hanem azért, mert egy pszichopata, az antiszociális személyiségtípusból. Azért olyan megnyerő, azért flörtölt velem is, ahogy Ncore urával is (az már Ncore egetverő ostobasága, hogy ezek után még nyalja a seggét), annak ellenére, hogy frigid (úgy tudom, hogy még nálam is aszexuálisabb). Az ilyeneket nem érdekli a szex, az emberi játszmák velejárója náluk a flört, hiszen igazán nem is szeretnek senkit. Én is ilyen szeretnék lenni.

[oszodi-beszedeim]

10 dolog, amit már biztos nem fogok megtenni a soron következő kedvesemnek

10. Pénzt kölcsönadni

9. Elviselni a hisztijét

8. Valentin-napon körbenyalni a seggét

7. Szexelni vele, amikor nincs hozzá kedvem

6. Nem kegyetlennek lenni, ha elvesztem a türelmem

5. Jóban lenni a szülei elmebajával/drogfüggőségével/alkoholizmusával

4. Az ő házába költözni

3. 100%-osan kitárulkozni

2. Összeházasodni

1. Második esélyt adni

[oszodi-beszedeim]

Meghívtak a Pécsi Pride Közösségbe. Tudom, nem szerencsés ezt pont ezen az oldalon leírni, de ha ebből 2020-ban lesz valami, akkor én tuti, hogy elmegyek és a tradicionális családmodell mellett kampányolok majd ezerrel. Csak hogy a balos szektás egyedek agyát szétcsapkodja a kognitív disszonancia.

[oszodi-beszedeim]

Петрушка valahogy kicsit megváltozott, azóta, hogy eljött pécsről. Mintha kicsit érzelmesebb lenne, néha beüt neki a tömlőssajt és elkezd engem nyunyálni. Tegnap kicsit bipolárisan viselkedett, egyik pillanatban nevetett, a másikban sírt, vagy éppen a kettőt egyszerre. Eddig sosem láttam sírni. Anno inkább 'haverok' voltunk, ma meg már olyan, mintha egyike volnék a meleg barátainak. Megkérdezte, hogy most már el se tudom képzelni, hogy újra lánnyal járjak? De az a baj, hogy lassan azt sem tudom elképzelni, hogy bárkivel járjak. (A vonaton egyébként pont rám írt egy FtM genderdysphoriás csaj, természetesen biszexuális és mellé poliamor, szóval a genderszekta mind a tíz ujját megnyalná utána.)

Persze ez nyilván hülyeség, de most olyan jól érzem magam így. Nem vagyok boldogtalan. Ha meg már végre visszaköltözött pécsre, főleg nem leszek elanyátlanodva, élhetem a céltalan bulizás és a (némi) célzatos fejlődés időszakát. És – most, hogy NCore ment a levesbe – esetleg majd koncentrálhatok arra, hogyan tudnám valahogy megfúrni O.-t a(z esetleg nem is annyira) távoli jövőben.

[oszodi-beszedeim]

Első nap