Apr 13, 2016
A könnyek csak csorogtak az arcomon,és én nem tudtam megállítani őket. Félőrülten bámultam a képernyő elmosódó betűit,és éreztem, ahogy atomjaimra hullok. Megsemmisülten ültem hát,nevetve a nyomorom,miközben csak rád tudtam gondolni. Arra,hogy mennyivel könnyebb lenne veled minden.Ha te itt lennél igazából minden mindegy lenne; Mindegy lenne az eső, hogy bőrig ázom benne, Mindegy lenne mennyit megyek, miért és merre Mindegy lenne anyám viselkedése, mindegy lenne apám nemtörődömsége, mindegy lenne hogy az emberek mit,és mit nem vesznek észre mindegy lenne az ég színe,szaga,halmazállapota csak a karjaidba dőlhessek újra,haza.
H.P.
