Fel sem tűnt, mekkorát nőtt Apámék kertjében az az egykori karácsonyfa, amit kiültettek évekkel ezelőtt. Akkora, hogy már a tetejét nem is látni. Ennyire ritkán nézem azt a fát, vagy ennyire gyorsan telik az idő? Vagy tessék, az az autómosó, az mióta van ott? Apu azt mondja, már több éve, miért épp most tűnik fel? Évek óta???… Annak se tudom idejét, mióta ősz ennyire a kutyám. Vagy Apám. Vagy Anyám. Ez csak megy, meg szalad, én meg kapkodom a fejem hol erre, hol arra, meghalt Béla bácsi, az ikrek elköltöztek a szomszédból, a pirosszájú Icanéninek unokája született, megnősült Kitti, én meg elfelejtek élni. Basszameg. Nem is szalad ez a világ, nem is igaz rá a rohanó jelző. Ez csak tovatűnő. Észrevétlenül megy el mellettünk, és mire észbekapunk, 76 évesen egyedül ülünk egy garzonban, és csak azért keresnek a lakóközösségből a szomszédok, mert egy ideje nem fizettük be a közösköltséget. Hát ez van. Úgymond: i d ő.