Drágakő is lehetnék, ám kavicsként kezelnek
seen from United States
seen from Taiwan
seen from Malaysia
seen from Japan

seen from Japan
seen from Thailand
seen from Thailand

seen from Ireland
seen from Germany
seen from United States
seen from China
seen from Singapore
seen from China
seen from Belgium
seen from Thailand
seen from Malaysia
seen from France
seen from Malaysia
seen from Germany
seen from Malaysia
Drágakő is lehetnék, ám kavicsként kezelnek
Megbántani valakit olyan könnyű, mint kavicsot dobni a tengerbe. De van fogalmad róla, hogy milyen mélyre esik az a kavics?"
Vajon a balesetem után bízni fogok.e abba hogy ez más lesz és nemtörténik meg újra..
Az van, hogy kerestem valamit és ott volt a label a nevével. Tök mindegy a színe, de ott van. Megannyi éjszakába nyúló beszélgetés, megannyi ábránd, titkos találkozók szervezése, bűnben járás. Merengés azon, hogy hogyan lehetne együtt, ha épp nem lenne ott eggyel több, mint amennyit ez az egész elbírna. A szakítás, amelyet nem előzött meg kapcsolat. A távolság, amely bár leküzdhető volt egy óra alatt, mégis nagyobb, mint bármi. Az azóta eltelt idő, megannyi kudarccal, megannyi sikerrel. Kifejezések, idézetek, helyek, amelyek kompromittálódtak örök időkre. Mozdulatok, szavak, tekintetek, amelyekben ő marad. Mert ez is olyan, hogy csak a saját oldalamat tudom, hiszen hét év már bőven elég arra, hogy az ember elfelejtsen mindent.
“A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők”
https://www.instagram.com/p/B7Lxr0oh44f/?igshid=zb7rpubgbt6h
A kavics
Csak ült a tóparton és nézte ahogyan fodrozódik a víz. Egyszer egy távoli hangot hall. De nem egy megszokott hangot. Valaki sírt. Egy fiú. Leült es elkezdett keresgélni a kavicsok között. A szeme elhaladt mellete, de a tekintete mégis ráragadt. Megfogta, és csak nézegette szótlanul. Később elkezdett mesélni neki, hogy mégis mi történt vele. Ekkor a kavics még nem értette, hogy miért pont őt választotta, mert ugyanolyan volt, mint a többi, de ekkor nem is volt ideje ezzel törődni, inkább figyelte a fiú meséjét. A történet közepénél a kavics megrepedt a fájdalomtól. Ezt a fiú nem értette, de inkább folytatta a beszédjét. A Nap sugarait is már csak, néhány helyen lehetett megpillantani, mikorra a fiú elmesélte, hogy mi is lett pontosan. Amikor a fiú kimondta a VÉGE szót a kavics két darabra tört. Kívül két darabra tört, de legbelül, már csak por volt, e szív szorító történet miatt. Kérdezte magától a kavics:"Ezt hogyan tudta túlélni?". A következő pillanatban, már csak azt látta, hogy a fiú, előkotort egy filcet a táskájából, és ráirta a kavicsra, hogy Szer-etlek. A kavics behunyta szemét és a víz simogatására lett figyelmes. A fiú beledobta a követ. De csak az egyik felét. A másikat magával vitte. Reménykedve, hogy egyszer valaki megtalálja a törött kavics másik felét és magával viszi.
Illik tudni, semmi sincs befejezve, csak vége van és pont. A fiú sem tudja, hogy mikor találja meg valaki a kavics másik felét, ha egyáltalán megtalálják...
“A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.”
(Szepes Mária)
Summer