Igen, szerintem is csodás lenne, ha tisztában lennék azzal, hogy mit szeretnék és ezzel nem mások lelkébe tipornék bele
KIROKAZE
will byers stan first human second
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
hello vonnie

gracie abrams

blake kathryn
Cosimo Galluzzi
One Nice Bug Per Day
TVSTRANGERTHINGS
official daine visual archive
I'd rather be in outer space 🛸
Today's Document
Cosmic Funnies
todays bird
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
🪼
EXPECTATIONS
Sweet Seals For You, Always
Stranger Things
seen from Argentina

seen from United States
seen from United States

seen from Malaysia
seen from Indonesia

seen from United States

seen from United Kingdom

seen from United Kingdom

seen from Italy
seen from Brazil
seen from TĂĽrkiye

seen from United Kingdom

seen from United States

seen from United Kingdom

seen from United Kingdom
seen from United States

seen from Malaysia
seen from United States
seen from United States

seen from United States
@eselytelenseg
Igen, szerintem is csodás lenne, ha tisztában lennék azzal, hogy mit szeretnék és ezzel nem mások lelkébe tipornék bele
Tisztában vagyok azzal, hogy én vagyok azaz ember, aki tönkre teszi mások életét. Nem kell még a szemembe is dörgölni, hogy még jobban fájjon
Falak. Egyre nagyobbak és erősebbek. Szükségszerűebbek. Távol tartani másokat lett most a létem, az egyedül lét, a tökéletes csenddel
Virág szeretnék lenni, egy gyönyörű rózsa, de nem ám kaspóban, hanem kint a kertben, a természetben, hol megcsodálhatják gyönyörű lelkem
De ha eltűnnék ki lenne az akinek tényleg hiányoznék? Hiszen annyi dolga van mindenkinek, hogy fel se tűnne
S tényleges figyelmet mikor fogok kapni tényleg? Amikor végre nem kell hallanom egyetlen kifogást sem?
Az idő amire szükségem van és nem pedig a tárgyak vagy a pénz
Már tényleg nem érzen úgy, hogy igazán érdekelne bárkit bármi is
S a vĂ©r kesernyĂ©s Ăze mardosta a számat
NĂ©ha csak a szakadĂł esĹ‘ben szeretnĂ©k ázni, miközben valaki forrĂł csĂłkját Ăzlelem
Mert rohantam az esĹ‘ben, ahogy csak tudtam Ă©s remĂ©nykedtem abban, hogy a vĂz majd elmossa bűneim
Mert belepusztulok a tudatba, hogy tetteimmel tönkre teszem őt
A zápor már elállt, a könnyeim viszont még mindig patakokban hullanak
Kopog az esĹ‘ az ablakomon, a szĂvem meg csak dĂĽbörög
Az idĹ‘járást a hangulatomhoz tudnám hasonlĂtani, olykor borĂşs, viharral Ă©s villámmal teli, de utána egybĹ‘l kĂ©pes kisĂĽtni a nap
A halál bugyrai ölelne át, én mégse adom át neki teljesen magam
A szabadság Ă©des Ăze, nĂ©ha keserűsĂ©gbe torkollik