Igen, szerintem is csodás lenne, ha tisztában lennék azzal, hogy mit szeretnék és ezzel nem mások lelkébe tipornék bele

shark vs the universe
official daine visual archive

No title available
Jules of Nature
YOU ARE THE REASON
🪼
Sade Olutola

★
EXPECTATIONS
h
The Bowery Presents

ellievsbear
d e v o n

PR's Tumblrdome

gracie abrams
ojovivo

pixel skylines
Misplaced Lens Cap
art blog(derogatory)
$LAYYYTER
seen from Germany
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from Canada
seen from United States
seen from United States

seen from Türkiye

seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from Germany
seen from United Kingdom

seen from United States
seen from United States
@eselytelenseg
Igen, szerintem is csodás lenne, ha tisztában lennék azzal, hogy mit szeretnék és ezzel nem mások lelkébe tipornék bele
Tisztában vagyok azzal, hogy én vagyok azaz ember, aki tönkre teszi mások életét. Nem kell még a szemembe is dörgölni, hogy még jobban fájjon
Falak. Egyre nagyobbak és erősebbek. Szükségszerűebbek. Távol tartani másokat lett most a létem, az egyedül lét, a tökéletes csenddel
Virág szeretnék lenni, egy gyönyörű rózsa, de nem ám kaspóban, hanem kint a kertben, a természetben, hol megcsodálhatják gyönyörű lelkem
De ha eltűnnék ki lenne az akinek tényleg hiányoznék? Hiszen annyi dolga van mindenkinek, hogy fel se tűnne
S tényleges figyelmet mikor fogok kapni tényleg? Amikor végre nem kell hallanom egyetlen kifogást sem?
Az idő amire szükségem van és nem pedig a tárgyak vagy a pénz
Már tényleg nem érzen úgy, hogy igazán érdekelne bárkit bármi is
S a vér kesernyés íze mardosta a számat
Néha csak a szakadó esőben szeretnék ázni, miközben valaki forró csókját ízlelem
Mert rohantam az esőben, ahogy csak tudtam és reménykedtem abban, hogy a víz majd elmossa bűneim
Mert belepusztulok a tudatba, hogy tetteimmel tönkre teszem őt
A zápor már elállt, a könnyeim viszont még mindig patakokban hullanak
Kopog az eső az ablakomon, a szívem meg csak dübörög
Az időjárást a hangulatomhoz tudnám hasonlítani, olykor borús, viharral és villámmal teli, de utána egyből képes kisütni a nap
A halál bugyrai ölelne át, én mégse adom át neki teljesen magam
A szabadság édes íze, néha keserűségbe torkollik