Tegnap találtam egy házat, ami több volt, mint csodás. Igaz, az elvárásaim rugalmasak, lemondtam például a tengerről, ha elérhető max egy óra alatt.
Lett egy ilyen lista, hogy mit tudjon a kecó
Tenger
Valami panoráma (hegyek, cuki kisváros tornyokkal, templommal, bazinagy virágzó fák, szépséges kert)
Jó formájú ház
Semmi penész
Kifejezetten hangulatos olasz kisváros, település
használható belső terek
Kert, ami nem lehet két zsebkendőnél nagyobb
Szomszédok ne lássanak rá a teraszomra
Normális burkolatok
meg ami még közben eszünkbe jut az aktuális hirdetésről.
nade, ez... ez valami csoda volt. Egy rusztikus kő ház, mint egy szépen karbantartott rom, úgy nézett ki kívülről. Belül pedig full extrásan felújítva, csodás földig érő ablakokkal, hatalmas terasz, hangulatos belső terek, de mondom, minden gyönyörű. Olyan panoráma, amit csak a képeslapokon látsz, és ez a teraszról és az összes földig érő ablakból. vagy 200 nm az egész, hozzá még kert és még egy felújításra váró épületrész. Láttam magam benne, hogy tudnám szeretni, élnék ott, imádnám reggel a kávémat ezen a teraszon inni, és még a fotóktól is úgy éreztem, hogy kisimulna tőle a lelkem, ha ezt a rengeteg zöldet bámulnám.
CSAKHOGY
ez a csodás rom a csodás belsővel, 20 km-re van a legközelebbi településtől. (cirka 60-ra meg a tengertől) Télen pont olyan hideg lehet ott, mint nálunk, a vastag kőfalakat kifűteni valószínűleg egy vagyon vagy megszokod, hogy októbertől májusig pulóverben vagy a alakásban. Igaz az ágyat fel lehet melegíteni.
Hogy lehet ez, hogy állsz a mosogatónál, nézel ki az ablakon és zokogsz, hogy ilyen szépet sosem láttál?
A többi része is fantasztikus, az utolsó fürdőszobacsempéig.
Az ára... mondjuk azt, hogy nevetséges. A méreteihez, meg az állapotához képest.
csak... most fel kéne adnom egy hirdetést, hogy gyorsan gyorsan, találj rám légyszíves, te, aki egy ilyen szép helyen szeretnél élni, ahol csak mi ketten vagyunk, szóval szeretetben kéne, és valamiféle közös célokkal meg közös céltalanságokkal, különben ez itt a világ tetején ez nagyon magányos dolog lenne.
Amúgy a barátaim szintén itt laknának, a lenti emeleten, csak nem egészséges egymás agyára menni, szóval nekem egy különbejáratú ember kéne, aki egyszerűen boldog lenne velem, itt.
Akinek belefér, hogy autóba ülünk és lemegyünk a tengerhez és ott eltöltjük a napot, és ugyanígy az is, hogy napokig ki se mozdulunk, mindenki csinálja a maga dolgát, vagy felkerekedünk és elugrunk Nizzába vagy megnézünk valami olasz várost az összes templomával, épületével és érdekességével, de akkor is sokat vagyunk itt a kurva nagy csendben meg jólevegőben.
Minden hirdetés amibe beleszeretek megerősíti bennem azt, hogy van olyan és lesz olyan kecó amit hasonló érzéssel majd meg tudok venni, mert akkor már minden körülmény rendezett hozzá vagy mert annyira szerelmes vagyok, hogy bármi őrültségre képes vagyok.
Akarnék ezen a teraszon kávézni, az íróasztalom mögül a tájat bámulni és sorozatgyilkosokon agyalni, és sírni a mosogató mellett, összebújni télen amikor kint hideg van, és megöregedni itt.
