#kedvesek

[egy-lany-blogja]

☝️"Légy kedvesebb azokhoz, akik rendesek veled. Majd ha öregebb leszel, te is rájössz, hogy nincsenek olyan sokan."♥️

(Anna Gavalda)

[ertednyilt-viragok]

Mikor épp el kezdesz mesélni valami fontosat a barátaidnak, és az egyik a szavadba vág az ő történetével, és aztán mindenki azzal foglalkozik, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az előbb még te kezdtél bele valamibe.

Köszönöm, hogy meghallgattok és figyeltek rám!:))))

a fasz se mond nektek semmit innentől ahogy ezelőtt se

[mindigvannalamjobb]

Olyan szar emberekkel vagyok körülvéve, akiknek, ha számítok is valamit az az, hogy elüssèk velem az időt.

1 ember kivételével. Ilysm🖤

[bluenecklace]

Ha elmondanám, elhinnéd, hogy valaki utánad sír?

[kedvesfiok]

Harmincharmadik bejegyzés

Kedves Fiók!

Hétvégén Bukarestben voltunk szemináriumon, és ugyanabban a szállodában laktunk, ahol februárban is. Egyrészt a park nagyon szép volt őszi színekben, másrészt viszont fura és elgondolkodtató volt ott lenni 8 hónappal a születésnapom után.

A napon 30 fok volt.

Ez a mini vidámpark még mindig nagyon jól néz ki.

A park tele van nagyon barátságos (éhenkórász) mókusokkal.

Mondom, nagyon barátságosak.

Gondolkodtam azon, hogy mi minden történt az elmúlt 8 hónapban. Hogy látszólag nem változott nagyon sok minden. Ugyanaz a munkahelyem, ugyanott lakok, ugyanazok a barátaim. Bennem viszont igen, én változtam és változok, tanulok minden nap, és remélem, ez már mindig így lesz.

Üdv, Panni

[kedvesfiok]

Harmincadik bejegyzés

Ez a bejegyzés gyakorlatilag a legutóbbinak a kiegészítése is lehetne, variációk ugyanabban a témában: kedves emberek, erdő, gomba. Közben volt egyébként egy hét kiesés (blogbejegyzések terén, mármint), amikor többnyire itthon voltam ágyban megfázással, az meg nem túl érdekes, bár nekem jó volt, mert végre befejeztem egy könyvet. Na, de múlt hétvége...

Elmentünk Vármezőbe vargányát keresni, és hát az erdő közt a pocsolyák be voltak fagyva. Ami két okból volt rossz hír: mi is fáztunk, meg a gombák egy része is meg volt már fagyva. A többit már valaki előttünk leszedte. Mire elértünk arra a helyre, ahol lett volna vargánya, elfogyott a türelmünk, és tíz perc után visszafordultunk. De rengeteg légyölő galócát láttunk.

Ezen a képen Júlia olyan, mint valami mágus egy videójátékból.

Itt a többiek éppen ezt a gombát keresik a gombás könyvben. Nem találtuk meg, szóval ha valaki tudja, hogy mi az, és hogy ehető-e, szóljon.

Ezentúl nem nagyon emlékszem, mi volt még múlt héten, őszintén. Dolgoztunk Nőilegnek, és voltunk kávézni a lányokkal. (Itt megint egy külön bejegyzést indíthatnék arról, hogy mennyire tudok örülni nekik és az együtt töltött időnek. Már csak Noémi hiányzik. Mondjuk az a bejegyzés elkerülhetetlenül átfordulna abba, hogy számomra mennyire ijesztő - még ha tudom is, hogy normális - az, hogy már semmi nem lesz a régi, hogy mindenkinek megvan a saját élete, több száz vagy ezer kilométerre a másiktól. Egyszer azért lehet, csak megírom.) 

Kezd rendesen ősz lenni, hűvössel, esővel, sárguló levelekkel. Az utóbbi eléggé boldoggá tesz. Az október különben is az egyik kedvenc hónapom.

Üdv, Panni

[kedvesfiok]

Budapest II.

Igazából csak két napot voltunk Budapesten, és az idő nagy részét múzeumokban töltöttük - elvégre azért is mentünk. Szombaton viszont sokat sétáltunk, ami nálam kötelező napirendi pont, valahányszor ott járok.

Aznap Kinga és Norbi is velünk tartott. Utoljára tavaly novemberben láttam őket, amikor Zagrabben voltunk, de én nem tudom, ez az év olyan gyorsan eltelt, az a kirándulás is mintha csak múlt hónapban lett volna. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem hiányoztak, hiányoznak most is, csak valahogy nem értem, hogy lesz egy hét múlva ismét október.

Tandori a csigában:  Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, legfőbb ideje, hogy.

Reggeli után elmentünk piacra, aztán meg az Ötvenhatosok terére megnézni az Arc kiállítást. Vicces is volt, fájt is; néhány plakát még mindig eszembe jut néha. Ezután a Műcsarnokban töltöttünk el néhány órát, de onnan nincsenek fotóim. Az egyik kiállítás, amit megnéztünk Sebastião Salgado fotóiból volt, akinek főként az élete és a története érdekes (itt mesél róla röviden).

A legutóbbi bejegyzésben írtam arról, hogy Júliával már tíz éve, hogy barátok vagyunk. Mivel akkor kezdtük a líceumot, idén elég sok mindennek van ilyen kerek évfordulója, például annak is, hogy Kingával összeköltöztünk. 

Az egy másik kedvenc ilyen “egymásra találós” sztorim (nem tudom, hogy leírtam-e már itt). Egy évvel azelőtt ismerkedtünk meg a magyar tantárgyverseny országos szakaszán, és amikor arra került sor, hogy lakótársakat keressek, egyből rá gondoltam - pedig jóformán egyáltalán nem ismertem. Ő meg, szerencsémre, belement. Három évig laktunk együtt, és mint látható, azóta is örülönk egymásnak, akárhányszor lehetőségünk adódik rá.

Amikor azt beszéltük, mit csináljunk szombaton, mondtam, hogy szeretnék egy hosszút úgy céltalanul sétálni. De egyébként valóban ez az egyik kedvenc “programom”, ha Budapesten vagyok. Napokat tudnék eltölteni csak azzal, hogy az épületeket bámulom.

Az egyik kedvencem a Múzeum körút - csupa nosztalgiából - amin sokszor sétáltam végig az egyetemtől a Szabó Ervin könyvtárig. Egyébként tele van antikváriumokkal.

Egy másik kedvenc a Dohány utcai Zsinagóga, bár sosem jártam benne, viszont sok órát töltöttem előtte állva, a trolira várva.

Amikor tavaly a Zagrebi út után egy napot Pesten töltöttem, úgy éreztem, kezdem “túltenni magam” a városon. Már nem élveztem annyira a szokásos köreimet, szürkének és unalmasnak tűnt a város. Így visszagondolva, ez valószínűleg inkább az akkori állapotomat tükrözi. Ez a mostani hétvége bebizonyította, hogy még mindig tart a szerelem, talán már örökre.

[kedvesfiok]

Huszonkilencedik bejegyzés

Kedves Fiók!

Múlt héten valami csodálatos történt: Júlia meghatározatlan időre hazajött! Kissé bűntudatom van, hogy ennek ennyire örülök (mikor ő szívesebben lenne máshol), de nem tehetek róla, hiszen ez meghatározatlan mennyiségű közös programot jelent! Például kávézást meg gombászást. Remélem, majd sok minden mást is, de az első közös hétvégénken ezt csináltuk - a sok mesélés és lelkizés mellett, persze.

Amikor legutóbb itthon volt, el szeretett volna menni J’ai-be, én meg nem vittem el, úgyhogy most elmentünk. De amúgy az tényleg egy kedves hely, szeretettel ajánlom.

És akkor a gombászás... Bevallom őszintén, én nem sokat szedtem, de azért nagyon jól szórakoztam.

Vannak azért érdekes dolgok az erdőben, és itt nemcsak az óriási gombára gondolok.

Ami még a múlt héten történt: elkezdett nagyon ősz lenni, és volt cégszülinap, amikor is megfájdult a hasam az édességtől, de Isten bizony megérte, annyira finom volt.

Visszatérve Júlia hazajöttére... Amióta Kolozsvárról hazaköltöztem, elég sokat nyavalyogtam amiatt, hogy távkapcsolatban élek a barátaimmal. Megvannak ennek az előnyei is, megtanultam eléggé jóban lenni önmagammal (főleg az elmúlt egy évben), probléma nélkül megyek el egyedül moziba, színházba, ülök be egyedül kávézni vagy kajálni valahová. De minden introvertáltságom és önállóságom mellett is szükségem van jó, kedves, értékes emberekre, akikkel megbeszélhetem a dolgaimat, és akiknek a társaságában feltöltődhetek. Júlia az egyik ilyen személy, az volt első perctől kezdve - annak meg már tíz éve (tudom-tudom, öregszünk).

Ülünk, beszélgetünk a franciaországi élményeiről, munkáról, kapcsolatokról, én meg azon gondolkozok, hogy milyen fura, minden megváltozott, és közben semmi. Valahányszor találkozunk, ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. És ettől nagyon boldog, és hálás tudok lenni.

Üdv, Panni