az elözö részek tartalmából:
...
A patkánynak ugyanis nem volt normális hõképe. Illetve volt, de a legkevésbé sem patkányszerû. Az orra, meg a törzse elsõ része mélykék színben sötétlett, hátrafelé a kép kezdett vörösbe hajlóan világosodni, a feneke meg már egészen világos vörösben pompázott. Erre egy Google rendszer alighanem indította a volna a vészprotokollt, de ez a Huawei nem csekkelte a hőkamera képét, csak a látható fénytartományban analizált, mondjuk ott legalább fényerõsítõvel.
...
Az első ijedség elmúltával már képes volt nyugodtan átgondolni a helyzetet és természetesen nem riasztotta a biztonsági rendszert, sööt semmi különöset vagy szokatlant nem tett. Akik bejuttatták a patkányt azok alighanem már figyelik, és minden szokatlan jelre visszavonulnának. Persze aztán visszajönnének, de már egy másik, alighanem jobb álca mögül vizsgálódva. Ha van elég idejük, akkor elég kivárniuk míg a hirtelen támadt szigorú figyelem alábbhagy. Mivel mostanában nem volt semmilyen zűrös ügye, ezért azt kizárta, hogy a kémkedés egy hamarosan indítandó támadás előzetes felderítése lenne. Amúgy is, ki tudja már hány napja bóklászik a patkány a területen. Rengeteg mikroérzékelőt telepíthetett.
Természetesen ismerte a technológiát, noha soha nem alkalmazta személyesen. Egyszerűen túl drága volt, és csak eléggé limitált körülmények között működött tökéletesen, illetve a megszerezhető információk általában más, olcsóbb módszerekkel is hozzáférhetőek voltak. Egy ilyen patkány például viszonylag észrevétlenül csak szabadtéren, esetleg zsúfolt, beépített városi környezetben alkalmazható, ott is csak alacsony védelmi szint mellett. Egy irodában eléggé furcsán mutatna, oda már sokkal kisebb -és sokkal drágább- eszközök kellenek, egy egér például, extrém esetben egy pók, vagy légy, bár a modern irodaházakban a rovarok sem mindennapi látogatók. Egy jobban őrzött telephelyre pedig szintén nem lehetne bejuttatni egy ekkora állatot, elég lenne például egy olyan rendszer amelyik a hőkamerás képet is vizsgálja, és máris kész a lebukás. Azaz a kém tökéletesen választotta ki az eszközt a feladathoz, azzal természetesen nem számolhatott, hogy Keoka személyesen megnézi egy bóklászó patkány hőkamerás képét is.
Igy csak elmentette a felvételt, és folytatta a rendszerek átvizsgálását. Repülés közben majd lesz ideje tüzetesebben elemezni a helyzetet, és átgondolni a tennivalókat. Ma két csoport turistát kell elreptetnie a Fuji-hoz, kicsit röpködni körülötte hagy készítsenek a saját ketyeréikkel felvételeket a hegyről aztán egyben hazahozni őket. Gyakorlatilag bármelyik autopilóta meg tudná csinálni, csak azért nehéz lenne pénzt kérni. Már több mint fél éve csinálta ezt a melót, és eléggé unta már ahhoz, hogy lassan újra kedvet kapjon valami igazi munkához. Igaz a legutolsó vadászat eléggé zűrös volt, de sikerült úgy kilépnie, hogy még maradt is a végén a bankszámláján miután kifizette a kopter utolsó részletét is. Nem minden munkatársa volt ilyen szerencsés. Thomas például, aki a fegyverekért volt felelős a csapatban, nem élte túl. Hiába volt a testpáncélja, és felturbózott reflexei, akkora túlerő ellen nem volt esélye. Keoaka még jól emlékezett az utolsó pillanataira, olyan volt a kép mintha ott állna mellette, noha csak a felderítő robot kameráin keresztül látta, öö maga biztonságos távolban ült beszíjazva a kopter ülésébe. A kapcsolat viszont közte és a felderítő robot között szoros volt, így a megtévesztésig úgy érezte, hogy öö is ott van a harc sűrűjében. Még a találatokat is érezte a testén, szerencsére a biztonsági rendszer képes volt elviselhető szintre szorítani a fájdalmat, így nem szenvedett olyan súlyos fizikai vagy mentális károsodást amit egy pár nap pihenés ne orvosolhatott volna. Nem így a troll, akinek bőrét cafatokra szaggatta a kalasnyikovok sorozata, úgy, hogy kilátszott alóla a véres kevlár testpáncélzat, azon kopogtak a lövedékek mint a jégeső. Mégis folytatta a harcot, őrülten tüzelve az ellenfelekre egyik fedezéktööl a másikig rohanva egészen addig míg egy 20 mm-es rohamágyú is be nem kapcsolódott a harcba. A nagy kaliberű lövedékek ellen már kevés volt a testpáncél, úgy ütötték át a troll hordószerű mellkasát mint a dinnyét a pisztolygolyók és a hátán öklömnyi lyukakat szakítva távoztak. Thomas legalább nem szenvedett sokat, vigasztalta magát Keoka. Ha meg kell halni egy vadászaton, akkor ezerszer inkább úgy mint a troll - harcolva, gyorsan - semmint a sámánjuk, akit szerencsétlenségére elragadott az ellenséges sámán által megidézett elementál. Valamiféle sosem látott szörnyeteg -legalábbis Keoka nem tudta besorolni egyik alapvető elementáltípusba sem- nagyon-nagyon gonosz kinézettel. Mélyről jövő gurgulázó hangja volt ami megremegtette mindannyiuk gyomrát és még az ellenséges csapat tagjait is kushadásra késztette. A hangja azoknak a dinoszauruszoknak üvöltésére emlékeztette Keokát amilyeneket nemrég látott a holomoziban. A sámánjuk hiába próbált ellene valami védelmet idézni. Vagy elkésett vele, vagy hatástalan volt, mert a csápos szörnyeteg hatalmas testéhez képest meglepően könnyedséggel szinte repülve, alig három dobbantással ugrotta át a köztük lévő jó száz méteres távolságot és az eszeveszetten menekülöö adeptusra ügyet sem vetve ostorként tekerte csápjait a varázstudó teste köré. Az még egy utolsó sikolyt préselt ki magából mielöött a lény visszaindult volna a saját létsíkjára, magával cipelve ööt is. ùgy nézett ki közben mint egy önmagába gyűrődő vergődő polip. Az egész teste hullámzott, a csápjai őrülten csapkodtak körülötte, nagy reccsenéssel törve derékba a környező fákat, letarolva a bokrokat. Valahol a teste belsejében nyílhatott a kapu, és mint ahogy egy fekete lyuk magába vonzza a közeli csillagködöket, vagy a kád lefolyója a vizet, úgy roskadt önmagába a lény. Nem úgy tűnt hogy zavarná a dolog, mert miután elkapta a célpontját aki miatt megidézték, az ezen a létsíkon hátralévő rövid idejét esztelen pusztítással töltötte. Az adeptust már nem érte el, az szinte eszét vesztve minden fizikai és mentális tartalékát mozgósítva átlagember számára hihetetlen gyorsasággal sprintelt a közeléből. Az ellenfél mesterlövészének ezt látva gonosz mosolyra húzódott a szája. Eddig soha nem tudta néhány pillanatnál hosszabb ideig célkeresztbe fogni ezt a átkozott tündét aki hatodik érzékének hála folyton fedezékbe húzódott a lövései elööl vagy hihetetlen ütemben változtatta a mozgása ritmusát, úgy, hogy lehetetlen volt megjósolni hol lesz akkor mire a kilőtt lövedék megteszi a köztük lévő rövid távolságot. Nem úgy most. Ahogy a mesterlövész kiemelkedett a fedezékéből egy sima mozdulattal célba vette a futó alakot, majd évek alatt megszerzett rutinnal tartotta a célt néhány méterrel elé, meg sem várva az automata célzórendszer által ajánlott értéket és bummm. A tünde úgy bucskázott fel mint a telibe talált nyúl a vadászaton. Keoka már hiába árasztotta el golyókkal a mesterlövészt a drón könnyü géppuskáját használva, ha egyáltalán valamelyik eltalálta is az újra fedezékbe vetődés ellenfelet már késő volt.
Viszont a tüzeléssel felfedte a drón helyzetét, amire azonnal lőni kezdtek az ellenfelek, úgyhogy kitérő pályán gyorsan emelkedni kezdett. Ezzel ugyan lemondott a felderítésről aminek már amúgy sem volt sok haszna, viszont talán megmenthette a drónt.
Ekkor érkezett a visszavonulási parancs, így a protokollnak megfelelően zuhanórepüléssel rácsapott az ellenséges katonákra nem törődve a záporozó lövedékekkel, és megpróbálta őket fedezékbe kényszeríteni.
De nem sokáig töröödhetett a visszavonuló társainak fedezöötüzet biztosító felderítő drónnal mert időközben a saját kopterét is támadás érte. A pilótafülkében beszíjazva ülve bontotta a közvetlen kapcsolatot a drónnal, és elindította rajta az előre betáplált taktikai felderítő programot, ennek megfelelően az magasabbra emelkedett, hogy a kamerái nagyobb területet fogjanak be és a kézifegyverekkel nehezebb legyen eltalálni, aztán véletlenszerű pályát leírva cikázott a harcmező felett. A kamerái által közvetített képet közben kódolt csatornán sugározta az alant harcolóknak, akik így valamelyest tisztában lehettek az ellenfél pozíciójával és mozgásával. Most hogy mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a harcot elvesztették, a legfontosabb feladat a menekülési zóna elérése volt. A tervek szerint ilyen esetben Keoka feladata volt az egység kimenekítése.
De mint ezen a vadászaton szinte minden, ez is rosszul ment.
