Kérem vissza
Kérem vissza a régi jókedvem. Amely segítségével bármit poénravettem, reflexből jött a hülyeség, mindenen nevettem. Nevettünk.
Kérem vissza a lányt, aki tél idején alig várta, hogy nevetgélhessen a többiekkel a hóban, mert már megint megfürdették. Aki otthon hallgathatta, ahogy az anyja számonkéri, hogy miért csurom vizes megint.
Kérem vissza a régi barátságos lányt. Aki nem azon agyalt a suliban első órában, hogy mikor mehet haza, hanem hogy milyen játékot játszanak majd kint szünetben.
Kérem vissza a régi barátságunk. Azt a barátságot, amiben elpoénkodtunk azzal a gondolattal hogy összejövünk, de nem tettük. Aztán mégis. És ezzel elbasztuk. Sajnálom.
Kérem vissza a régi barátságaim. A naphosszas hülyüléseket, amikor olyan nagy baromságokat csináltunk, hogy mi magunk sem hittük el, de még mások sem. Sőt, full hülyének néztek minket. Mi meg leszartuk.
Kérem vissza a régi mindenem...