#lazafasza

[oszodi-beszedeim]

– Menjünk, menjünk! Ne törődj a gyalogossal, majd elviszi a mentő!

[oszodi-beszedeim]

[oszodi-beszedeim]

[oszodi-beszedeim]

Amióta ezt olvastam, kifejezetten fel vagyok dobva.

Először nem tudtam, miért lehet ez, de rájöttem, hogy ez a kés, amit NCore-ba beledöftem, kifejezetten magamból lett kihúzva.

Ahogy O. is magából húzta ki azt a (felerészt Wolf, felerészt a pszichózisa okozta) kést, amit belém döfött, amit most így sikerült végre továbbadnom. Olyasmi ez, mint a székfoglaló.

És meg kell mondjam, tényleg kibaszott módon megkönnyebbültem. Majd' két év után.

Persze ettől függetlenül még O.-t is utolérem majd egyszer a jövőben, de most egyelőre ennyi elég.

[oszodi-beszedeim]

—————

Mindenki hogy szeret. Hát hogyne. 😈 Amióta tudják, hogy elhagyom őket és felgyújtom a hidakat.

Most szeretnek, amikor tulajdonképpen már 'megöltem' magam. Egyfajta haldoklás már csak ez a hónap, vagy inkább készülés az új életemre. Új emberek. Új lehetőség. Leginkább lehetőség az új pofáraesésekre. De már nem nagyon megyek bele pofáraesésekbe. Eltelt 7 év. És 7 év után talán már kicsit magabiztosabban írhatom le, hogy Oli MINDENT kiölt belőlem. Minden kötődést, barátságot és mélyebb szeretetet, ami valaha is volt. Gyakorlatilag egy kívül teljesen funkcionáló élőhalottá változtatott. De nem baj. Egyszer még össze fog minket hozni a balszerencse. Meg a fekete akaratom és az az irdatlan sok türelmem, mert az van, végtelen. Ha tíz évbe telik, hogy alkalmam legyen törleszteni, akkor tíz év lesz. Ha húsz évet kell várni, akkor húsz évet várok. Három évet vártam az első szúrásra és meglett a gyümölcse. És azóta csak dolgoztam és még tovább dolgozom magamon. Ha már őt nem tudtam feldolgozni.

A kurva anyád. ☺️

[oszodi-beszedeim]

Egy hónapja, hogy nem dolgozom. Sikerült elintéznem, hogy három hónapra elegendő szabadság miatt továbbra is kapjak fizetést, egészen nyárig bezárólag. Persze az új munkahelyen már májustól kezdek, de erről nem kell tudniuk. Senkinek sem kell tudnia, hova mentem, egyetlen nővérke van, aki tudja, meg egy rezidenstársam. Volt rezidenstársam. De ők nem fogják kavarni a szart. Különben is, már nem számít. Én mindenki számára halott vagyok. Aki még összefut velem, mind azt mondja, hogy kisimultam. Hogy őszintébb a mosolyom. Heti 4-5 edzés és egészséges táplálkozás mellett persze, hogy az. Pedig a fundamentumok nem változtak – viszek magammal minden szart, ami belülről nyomaszt. De az újrakezdés ezt elmaszkolja. Új kocsi, új lakás, új meló (jobb meló!), új ruhák, egyedüllét, minden ami kell! Nem a megváltáshoz, ahhoz, hogy jól érezzem magam és ne nyomorultul.

[oszodi-beszedeim]

Mindenki azt mondja, milyen bátor vagyok, hogy otthagytam a Klinikát. Pedig ez nem más, mint hogy elértem a teljesítőképességem legvégső határát. Nem a léc határán, nem a lécen felül, hanem minden lécen túl. Már levertem a lécet. Új életet akarok kezdeni. Már holnaptól. Túl Constán, O.-n, Manón, É.H. gyalázatain, túl mindenkin és mindenen. Nem voltam/vagyok szabad. De az leszek. Egy jobb helyen és jobb időben.

[oszodi-beszedeim]

Majd 6 éve, hogy elhagytam É.H.-t és a vele való kapcsolat (meg bárminemű kontaktus) egy olyan szégyenfolt az életemben, amiről igyekszem minél kevesebbet beszélni, a róla szóló bejegyzéseim nagy részét is töröltem. Nem is igazán maradt értékelhető emlékem, egy-két rémképet leszámítva. Viszont tegnap Ash egy közös ebédünkön elmesélte, hogy az anyja most az ő klinikájukon dolgozik (pontosabban náluk folytatja az ámokfutását) és a múltkori ügyeletben telekürtölte az osztályt azzal, hogy szegény pici lányát rendkívül felzaklatta pusztán az, hogy észrevett engem az egyik folyosón, a mi klinikánkon.

Bár már leszarom É.H.-t, rendkívüli megelégedéssel tölt el, hogy lassan 6 évvel később is még rajtam emészti magát és szalad az anyja szoknyája mögé (megint). Egyfajta elégtétel. De ez persze azt is jelenti hogy a kapcsolata továbbra is egy kamu, ahogy 5 éve is kamu volt, amikor az új barátja háta mögött kukkolta a facebookomat.

——————————

Ennek kapcsán arra is rájöttem, hogy amiért a leginkább hálás lehetek Lunának az az, hogy ennek a továbblépésnek a lehetőségét adta meg nekem, ami É.H.-nak ezek szerint nincs meg. Amíg Luna van, addig nem érdekelnek a múltbéli dolgok. Annyira kitölti a pszichémet, hogy nem marad szabad vegyértékem a sok szarra, ami a múltban történt és a hozzájuk kapcsolódó emberekre.