Discover Top Posts Tagged with #leírtam

Úgy érzem, idén nem fogom gyötörni magamat, hogy megszerezzem az (eldaryás) eventes ajándékképet :D

Ki lehetnék?

Nehéz arról írni, milyen is szeretnék lenni, ha fogalmam sincs arról, hogy ki vagyok valójában.

Csak egy lány, akiben rengetek tévképzet tombol, melyeket magáról és a világról alkotott csendes magányában. Csak egy lány, aki akkor is egyedül van, ha hatan ülnek mellette. Csak egy lány, Aki tökéletes próbál lenni, ám ezt sikeresen titkolja, hogy ne nevessék ki. Csak egy lány, aki csak egy lány. Tele átlagos tulajdonságokkal. Pedig ez a lány próbál más lenni, de talán ettől válik "csak egy lánnyá". Minden erejével próbál jobb lenni, törekszik a fejlődésre, de még csak szépen írni sem tud. Lehet, hogy írni sem tud. De arról még szeret. Mert az különleges, nem olyan sablonos, mint olvasni és elmerülni egy másik ember képzeletének csodás világában. Akkor sem, ha minden ember számára más és más ugyan az a könyv. Ha ez a lány ír, minden megváltozik, és az sem számít, hogy rajta kívül tetszik-e még valakinek az általa megalkotott gondolatok végtelensége. Mert ez a lány határozott. Átgondoltan ír, és ha egyszer leírt valamit, azt éppen akkor úgy is gondolta. Céltudatos. Lépéseivel célja van, bár sokszor saját maga elől is titkolja.

Ez a lány, most egy paplankupac tetején ül, és szomorkodik. Szomorkodik, hogy ő nem mehet bálba, mert beteg. Szomorkodik, mert nem árulhat sütiket és nem nézheti, ahogyan mindenki cseverészik és boldog. Nem láthatja az aranyos párokat táncolni, és nem kuksolhat egyedül a padon. Tulajdonképpen ez a lány magányos, és a háta közepére sem kívánná ezt a bált, csak próbált volna esélyt adni magának, hátha mégis csoda történik.Mert erre a csodára vár, már nagyon régóta, de az élete valahogy sosem vesz nagy fordulatot, ambíciói ellenére. Mert mindig tudja mit szeretne. Általában elmenni, jó messzire, de fél, hogy akkor még az a kevés jó is távozna életéből ami most ideköti. Isteni szerencse, hogy ez a lány mást is akar. Komoly céljai is vannak. De néha, akarva vagy akaratlanul ezeknek a megvalósításába belefárad. De sosem vall kurdarcot, mert nem akar, mert fél, mert nem engedi magának, hogy így könyvelje el. Ő az, aki mindig tovább tud lépni, de sokszor csak sodródik az árral, mert az is döntés, ha nem tesz semmit, és neki muszáj döntenie. Mert ő ilyen lány. Aki sokáig gondolkozik azon, hogy mikor tegyen pontot a mondat végére, és inkább hosszasan csűri csavarja a szavakat, egészen addig, amíg tele nem írja a sorokat, és a legapróbb kis esély is el nem szállt, mert addig csak próbálkozik és próbálkozik, de ha egyszer lezárta a mondatot akkor vége, és nincs apelláta.

Keménynek mutatja magát, mint a kád széle, de a szíve minden alkalommal összetörik egy jól időzített név hallatán. Pont mint egy rosszkor lejátszott zeneszámra, úgy reagál akár csak egy pillantásra is. Kusza gondolatait ő maga sem érti. de az vesse rá az első követ, aki még nem találkozott tizenéves lánnyal. Ez is megint olyan átlagos. De miért miért miért? Miért ilyen átlagos, hogy úgy írok magamról, mintha csak egy lányról írnék? Ennyire más akarok lenni? Más, vagy csak jobb? De ha jobb, akkor más, mert én mégis hogyan lehetnék jobb? De hogyan lehetnék más? Le-he-tet-len!

De mégis ki lehetnék?