Önismeret
Talán 5 éves lehettem, apa még jelen volt az életünkben, velünk élt. Karácsony volt. Nem voltam az a kifejezetten lányos lány, inkább autókkal játszottam. Emlékszem, hogy már december legelején nyaggattam a szüleimet azzal, hogy vegyenek nekem egy nagyobb, drágább autót az eddigieknél. Szentestén ajándékozásnál apa legelőször nekem nyújtotta át az ajándékom. Megörültem, mert a doboz pontosan akkora volt, mint amekkora dobozban az álomautómat láttam a polcokon. Amikor kibontottam, elkeseredtem, mert egy hatalmas adag legót rejtett a csomagolás. 2 napon keresztül hozzá se szóltam apához. Egyszer nagy nehezen rávett, hogy rakjunk össze belőle valamit. Az volt életem első építménye. Imádtam, és ő ezt tudta előre. Jobban ismert engem, mint én magamat. Azóta eltelt 11 év. Elköltözött tőlünk, elhagyott. És furcsa, hogy bár 11 éve nem láttam, a lelkem mélyén mégis hiszem, hogy most is jobban ismer.
