A jacarandák mára Lisszabon egyik jelképévé váltak.
A Jacaranda mimosifolia Dél-Amerikából, közelebbről Brazíliából, Argentínából és Bolíviából származik. Portugáliába a 19. század elején érkeztek az első példányok.
Lisszaboni történetük kulcsszereplője Félix de Avelar Brotero, a híres portugál botanikus, a Coimbrai Egyetem professzora, aki később a lisszaboni Ajuda Botanikus Kert (Jardim Botânico de Ajuda) igazgatója lett.
1813-ban Brotero kapott egy adag jacarandamagot Brazíliából (amely ekkor még portugál gyarmat volt).
A magokat az Ajuda Botanikus Kertben ültették el, ahol a fák a lisszaboni mikroklímának – a sok napsütésnek és a fagymentes, enyhe télnek – köszönhetően rendkívül gyorsan otthonra leltek.
A botanikus kert falain kívül a 19. század végén és a 20. század elején kezdtek el tömegesen megjelenni az utcákon. Lisszabon akkori főkertésze előszeretettel ültette őket a város különböző pontjain (mint például a Parque Eduardo VII, a Largo do Carmo, vagy a képen is látható Belém környéki utcák), mivel a fa koronája tökéletes árnyékot biztosít a nyári hőségben, tavasszal pedig lenyűgöző látványt nyújt. Télen pedig, ha eső éri őket, a lombok hihetetlen finom illatot árasztanak, ezzel is ígérve: mindjárt itt a tavasz.
Szép hetet mindenkinek! 💜