Az az érzésem, hogy életem szerelmét már véletlen balra húztam.
Persze nem hiszek a koncepcióban. (Mármint az "életem szerelme", "nagy ő" gondolatában, nem a balra húzásban. ) Támassza alá nekem valaki tudományos tényekkel és utána beszélhetünk róla.
Persze régen hittem. Amikor még unironikusan hallgattam Taylor Swift-et.
Most a menta teában hiszek. Empirikus és kutatási tények megalapozott hitével. Értsd: saját tapasztalatból jól esik inni és az internet is azt írta, hogy jót tesz.
Van valami megnyugtató a melegen gőzölgő menta tea illatában. Mindegy éppen idealista hajlamaimnak engedek, vagy a csalódottságomból fakadó racionális gondolkodás nyer, a menta tea ugyanaz marad.
Akivel annyi teát ittunk együtt, hogy már azt sem tudom ki vagy Te és ki vagyok Én
Olyan jól esően klappolt veled oly sok minden, a teázás is. Nem nézted elhűlt szemmel a teagyűjteményünk az albiban, később kiderült, hogy nálatok is van ilyen otthon. Anyukáink hasonlítottak és ez egyszerűvé, természetessé tett dolgokat, ezt is.
4 éven át teáztam veled. Nem minden reggel, ilyen szokásokhoz túl rendszertelenül éltünk. De mindig főztem neked teát, ha beteg voltál, és te is nekem, citrommal-mézzel. Emlékszem amikor nem volt otthon citrom, akkor almát vágtál bele, úgy is milyen finom volt. Majd egyszer csak lett egy közös teagyűjteményünk is, akciós és ajándék teák nagyrészt, mert csórók voltunk, pályakezdők és szerelmesek.
Mikor elköltöztél nem vittél magaddal teát, talán mert nem jutott eszedbe, de az is lehet, hogy mégsem szerettél teázni, ez is egy olyan dolog volt, amit az én kedvemért csináltál és nem mondtad el sosem, hogy Te nem is szeretnéd. Bár az összeköltözés eljegyzés és házasság után, a teázás eljátszása (bekamuzása) már nem is számít annyira, mégis fáj a gondolat. Talán csak nagylelkű voltál, ezért hagytad meg nekem a teákat, nagylelkű, tőled nem jellemző módon, ez jobban tetszik, legyen inkább így.
Kaptál tőlem egy doboz menta teát, bár kiderült utána, hogy nem szereted, így csak én ittam belőle amikor nálad voltam. Én... meg mások máskor. Barátok, gondolom, nem tudom, direkt nem kérdeztem. Neked marokkói mentát vettem, magamnak olcsó tescosat. Ez el is mondja mi a fő probléma velem. Mindegyis, így is mindkettőt én ittam. ( én IS.)
Remélem az új nőd értékeli a marokkói mentát és azt a gyengédséget amivel szeretkezés közben végig simítod a szeretőd gerincének ívét.
Mondhatom magamnak, hogy igazából én vetettem véget ennek, mit rinyálok, és mit nosztalgiázok, de ha nem akarok szépíteni bevallom, hogy te utasítottad el, hogy szexnél több legyen ez, "amibe mi voltunk" amit aztán én bírtam ameddig bírtam. Még egy teljes doboz menta tea sem fogyott el és véget ért a viszonyunk. Nem tudom a remény fogyott el bennem vagy ponthogy a kiábrándultság, talán mindkettő egyszerre.
Nő vagyok, annyira vagyok ellentétes, amennyire akarok az lenni.
(I can be as contrary as I choose to be)