Nekem miért nem jön össze semmi?
Miért kell mindenhez több idő, mint másoknak?
Miért erőltetem, ami nem megy?
Miért próbálkozom fölöslegesen?
Miért nem értek semmihez?
Miért nem vagyok elég?
Miért vagyok egy teljes kudarc?
Miért élek?:)
seen from China
seen from Denmark
seen from United States

seen from T1
seen from United States
seen from Sweden
seen from United States
seen from China
seen from Malaysia

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Argentina

seen from United States
seen from Singapore
seen from China

seen from Malaysia

seen from South Korea

seen from Germany

seen from Netherlands
Nekem miért nem jön össze semmi?
Miért kell mindenhez több idő, mint másoknak?
Miért erőltetem, ami nem megy?
Miért próbálkozom fölöslegesen?
Miért nem értek semmihez?
Miért nem vagyok elég?
Miért vagyok egy teljes kudarc?
Miért élek?:)
{82.} Menthetetlenül beléd szerettem.
Ez a helyzet menthetetlen köztünk
Hisz tudod, én már menthetetlen vagyok. És hiába háborgok, mint a tenger, a lelkem attól még ugyanolyan szilánkos marad. Ugyanolyan szerethetetlen.
Amikor a földhöz vágott, azt hittem elrontottam mindent, de rá kellett jönnöm, hogy nem:
Éppen csak most kezdődik el az életem
@szeretnekonmagamlennimagamatadni
Neked
Nem kellett alkohol
ahhoz, hogy megmámoríts
elég volt a puszta jelenléted
Egy menthetetlen helyzet vagyok, mégis mindenki próbál megmenteni
Hazudtam,
hogy megvédjem a már kárhozatra ítélt becsületem.
Menthetetlen volt, én mégis megpróbáltam. Ezt tettem veled is, velünk is. Hazudtam magamnak. Örök hibám marad azt hiszem, hogy az ürességben keresem a ‘valamit’, vagy a korom sötétben az apró fényt, ami mindig cserben hagy, mert sosincs ott. A te szemedben pedig láttam. Ott volt, de most már tudom, hogy nem értem csillogott. Az a múltad fénye volt, vagy a jövőben élő kósza remény, hogy ami volt, majd újra megtalál. Én pedig a híd voltam. Átsétáltál rajtam, pedig tudtad, hogy minden lépéseddel egy újabb nyomot hagysz, egy újabb pontot, ami fájni fog mikor átérsz. Szeretném hinni, hogy a lépéseidet közben lelassítottad egy kicsit, hogy tovább időzz velem, hogy te is már kezdted megszeretni ezt az utat. De ez híjú ábránd, csak a szívemet védeném vele, bár az is lehet, hogy ez a gondolat is egy kötél, amivel még mindig engedem, hogy fojtogass. El kell vágnom mindent és elengedni, hogy mikor majd meghúznád a nálad lévő végét, hogy újra melletted legyek csak seggre ülj a lendülettől és egy cetli essen az öledbe, amin az áll “egyirányú úton jöttél”.
@sokszinufekete