Figyelem! A bejegyzésben haszonállatok különböző testrészeiről, és kutyák végtermékéről is szó esik. Ha épp eszel, további jó étvágyat. Ha zavarnak az ilyen jellegű témák, akkor ne olvass tovább!
A sok móka és szeretet mellett a kiskutyatartással is sok műanyaghulladék járna, amennyiben hagynánk. Boglárka velem töltött világ életében minimalista kismacska volt. A jutalomfalatos, tápos szemfényvesztést sosem engedtük meg magunknak. (magunknak: a kutya szervezetének, a lelkiismeretemnek, a pénztárcámnak és a környezetvédelemnek).
Ételt - az előző cikkben kifejtett módon - dobozokban hozom el a piacról vadászom le. Tehát nem csili-vili, színes, vaskos műanyag zacskókban.
Jutalomfalatot ritkán alkalmazunk, mert mindent tud a kutya, amit szeretettem volna megtanítani neki. Amit meg nem tud, azon a jutalomfalat nem segít.
Nassolás céljából szoktam magammal vinni, mivel Bogi erős zugevő hajlamokkal rendelkezett régen. Továbbá a “hát annyira aranyos, biztos éhes, nézd milyen vékony, miért éhezteted, hogy kinézi a kezemből a kaját” stílusú versenyzők megnyugtatására.
A csomagolt, egyáltalán nem fogtisztító hatású, ellenben gabonával készült, őrült drága falatok helyett húst kap. Szárítva, vagy esetleg kérgesre sütve, hogy ne retkelje össze a cuki tartóját és engem sem.* Alkalmas az állat** mája, szíve, tüdeje, lépe, húsa. A képen éppen marhaszív van.
Szerencsére a hegyek aljában lakunk, és Boglárva ritka igényes egy kiscickány. Általában megvárja, míg beérünk az erdőbe. Ha nincs általában, vagy ha nem a hegy felé kanyarodunk, akkor nekünk is félre kell tenni az erdős urizálást. Intelligens kutyatartók lévén természetesen minden kakit felszedünk, adott esetben a telefon fényénél keresve is. Legoptimálisabb helyzetben a csomagot a kutyaürülék-gyűjtőbe dobjuk, ami sajnos, elég ritkán áll rendelkezésre. (A kukák tartalmát amúgy szemétégetőkben semmisítik meg, lévén veszélyes hulladéknak számít.)
És akkor itt a matek:
Ha egy agár átlag
napi egyszer kakizik, átlag 365 nap van az évben, és átlag 14 évig él
az átlag 5110!!! műanyag zacskó lenne, ha műanyagot használnánk erre a célra. Ezért, hogy megmentsük a kutyát attól a lelki tehertől, hogy alapvető szükségleteit végezve műanyaghulladékot termeljen, használjunk papírból készült kakizacsit!
Az ötletet egy pár évvel ezelőtti csehországi kirándulás adta, a prágai kutyák így húzzák le a wc-t. (Vajon ilyen pózban is?)
Forrás
Innen jött az ötlet, hogy a szelektívbe szánt kartonokból csináljak lapátot, és papírzacskót használjak tartónak. (Pékségekből, írószerboltokból, méteráruboltokból stb., amúgy venni is lehet pár Forintért, papírtasak néven fut, nagyobb kiszerelésekben elérhető)
Mikor először alkalmaztuk a papírzacskós módszert pont egy, vélhetően értelmi sérült, fiú hozta ki a kukákat egy társasház kertjéből.
Én: Bocsi, beledobhatom ezt a kukába?
Fiú: Az papír? Akkor a kék kukába tedd.
Én: Igen, de kutyakaki van benne.
Fiú: Akkor vidd fel az utca végére, ott a kakigyűjtő!
Ezt már nevezem!
A nyakörvek, pórázok, szájkosarak, télikabátok, esőkabátok, tütük, bojtos sapkák és egyéb megalázó darabok pedig használt ruhákból, anyagokból, fonálból, bármiből készíthetők.
Sok boldog öko - kutyás évet mindenkinek!
* Tréninghez nem ajánlott, mert rágni kell, ezért elvonja a figyelmét és félre is nyelheti. Ezt mi a fentebb vázolt szituációra alkalmazzuk.
** A szárítás vagy kérgesre sütés esetén nem használhatjuk sertés, vaddisznó vagy ismeretlen eredetű vadak húsát az Aujeszky betegség miatt. Kérlek nézz utána, ha belekezdenél!
Meglehetősen nehéz a nassolás műanyag csomagolás nélkül. Nem vagyok kifejezetten édesszájú, de ahogy túró rudi, úgy chips és pattogatott kukorica is nehezebben elérhető csomagolás mentesen. Mikulás közeledtével mindenhol előre kimért földimogyoró van, de a szotyi és tökmag is csak álom számomra, míg el nem látogatunk a budaörsi áruházba a kimérős termékek közé, ahova amúgy nem szoktunk ellátogatni, tehát mostanában sem fogunk. A chips probléma könnyen orvosolható vékony szeletekre vágott sült krumplival (nálam a normális szeletek, sőt a szték krumpli forma is pótolja a hiányérzetet).
A mikrózható pattogatott kukorica több sebből is vérzik. A hónap szempontjából a műanyag csomagolás miatt. Az olajos papír miatt, amit így nem lehet a szelektívbe dobni. És a pálmaolaj miatt, aminek kitermelése az őserdők pusztulását eredményezi.
TudatosEndre már régóta illegalizálta itthon az előre csomagolt kukoricát és egyszer hirtelen felindulásból, egy zsámbéki kisboltban, vásároltunk kimérve egy életre elegendő mennyiségű kukoricát. Amúgy több helyen beszerezhető kimérve sokféle élelmiszer (rizs, babok, csicseriborsó stb.).
Tehát vegyünk kimérve kukoricát (ez a képen három törpemaroknyi, mert olyan kis gurulósak és szabadulósak), tegyük egy hőálló tálba és helyezzük a mikrohullámú sütőbe melegedni. Mikor hallom, hogy az első pár szem kipattogott, akkor kiveszem - valami konyharuhával vagy hőálló kesztyűvel -, majd hozzáteszek zsiradékot. Ami lehet vaj, olaj vagy bármilyen zsír (én szeretem a vadulást, nem vagyok az a napraforgóolajoslány). Aztán visszateszem és kb. 10 perc után, mikor hallom, hogy már lassabban pattognak kiveszem. Ízlés szerint megsózom, fűszerezem és kész is a környezettudatosabb sörkorcsonya ropogtatnivaló.
Figyelem, a bejegyzésben nyugalom megzavarására alkalmas csirkelábak és egyéb alkatrészek találhatóak
Tegnap felkerekedtem a kiskutyának élelmet vásárolni (ő úgy tudja, hogy ilyenkor a nagy falkavezír elmegy vadászni). A legjobban ettől tartottam a kezdetek óta, de nagyon pozitívan sült el! Hat standnál jártam és a kezdeti nehézségek ellenére, soha nem látott magabiztossággal vágtattam végig a piacon.
A kedvenc marha belsőségesemmel kezdtem érdeklődtem, hogy lenne-e rá mód, hogy dobozba kérjem az arut. Felakadt a szeme és azt válaszolta, hogy “engem ezért megbasz* az állatorvos”. Majd - gondolom - mérlegelte a kapcsolatát a hatósági állatorvossal és elkezdte pakolni a finomságokat.
Itt merült fel bennem a kérdés, hogy vajon legális-e, hogy az én kétes tisztaságú dobozomat felteszi a mérlegére? Kértem egy kis telefonos bátorítást, majd tovahaladtam.
A második pultnál álló hölgy kedvesen átvette a dobozt, noha nem igen értette, hogy miért nem jó a zacskó. A harmadik úriember a “természetesen” szó kíséretében vette el a dobozt. A halasnál is egyértelmű volt, hogy jól megtömjük a dobozt (itt csaltam, mert elég nagy lendülettel kerültek bele a nyesedékek a dobozba és kívül-belül-felül-alul olyan lett, tehát egy nálam lévő kakizacsiba - na jó, kettőbe - helyeztem biztonságba a halat és a halszagot).
Az utolsó helyen már láttam, hogy kevés a doboz és bizony vissza kell még jönni egy körre a közeljövőben. A srác érdeklődött, hogy miért ez a nagy dobozolás, mire a Földünket és a környezetünket emlegettem. Váratlanul megállt és kimondta a megoldást: “ha meg akarod védeni a Földet, irtsd ki az embereket!”. Enyhén ijesztő ezt a piac félhomályos alagsorában, egy éppen bárddal aprítgató, fiatal fiú szájából hallani, utána részletezte még egy kicsit a túlnépesedést (ami tény). Megköszöntem és sietve távoztam a földfelszínre.
Ezek után még beruháztam némi uborkára és tejfölre (ott nagyon kedves a néni és vannak kimérve sajtjai is, csak előre folpakkba csomagolva…), majd elégedetten jöttem ki a piacról és megint rájöttem, hogy tulajdonképpen ember kaját megint alighogy vettem.
Mivel nagyon vagányan és céltudatosan érkeztem a piacra, így nem is vittem magammal zacskókat és NEM FOLYT KI SEMMI (bár gondolom ez a vásárolt áruk textúrájából is következik).
Gondoltam rá, hogy kicsillagozom ezt a trágárságot ily módon: megb*asz. De az akkor is megbasz maradt volna, továbbá nem is lett volna méltó, hogy cenzúrázom a szavait a kedvenc belsőségesemnek.
Az elmúlt napok megúszósan teltek, mert nem volt időm jobbára enni sem, nemhogy vásárolni.
Ritkán járok boltba, inkább a piacon intézem a nagybevásárlást, nagyobb tételben. (óriási, 70 literes túrazsákos tételben) Viszont a tejet és a pékárut a közeli kisboltból szerzem be. Egyszer, ha nagy leszek, majd Édösanyám nyomdokaiban lépve, talán én is sütök házikenyeret két naponta, de addig maradnak a solymári kis pékség termékei, a kenyeres vászontáskában hazaszállítva.
Tejet viszont sosem vettem még kimérve, kivéve Szentesen, de ott alapvetően sokkal könnyebb házi - ami sok előnye mellett csomagolatlan is - élelmiszerhez jutni. Szombat reggel, mikor lefőtt már a kávé és rájöttem, hogy nincs tej, elmentem a már említett kisboltba. Eddig nem annyira fordítottam nagy figyelmet a tejesdobozra, de voltak olyan emlékeim, hogy van olyan egyszerű, műanyag kupak nélküli papírdoboz, aminek kibontod az oldalát és folyik a tejcsi. De mindegyik csak műanyag kupakkal volt kapható. (Endre szerint a visszazárhatóság miatt, mert hát mi lesz ha kiborul. Nem is tudom régen, hogy akadályoztuk meg az ilyen jellegű katasztrófákat). Tehát nem vettem tejet, kénytelen voltam a munkahelyemen UHT tejet (brrr) inni, amit azóta is alkalmazok amíg nem veszek egy üveg tejtartót. (Amivel kapcsolatban vannak kétségeim, hogy helyezem biztonságba a 70 literes túrazsákban)
Hétvégén majdnem pánik volt még az elfogyott a papírzsebkendő miatt, de szerencsére találtam még egy csomaggal. Csak olyat láttam még boltban, aminek a doboza (noha papír), de a nyílásnál, ahol kihúzom a zsepit, műanyag. Plusz belül is műanyagréteggel van bevonva (hogy ne ázzon el?). Szóval, amint hazalátogatok legközelebb, felkutatom a gyermekkori textil zsebkendőket, ha nem varrok addig.
Toalettpapír rémlik olyan, hogy egyesével a gurigák papírba vannak csomagolva, de nem tudom, hogy ezek 90-es évekbeli nyári táboros vagy kelet-európai nyaralásaim emlékei.
A Szent Miklós nap is okozott némi fejtörést, végül maradtam a narancs-mandarin kombónál egy csinos karácsonyi zokniba “csomagolva”, hisz úgysem vagyunk már gyerekek. (dehogynem!)
Mindjárt indulok a hónapban az első vásárcsarnokos nagy bevásárlásra, most ugrik a majom a vízbe
A héten az ország pár részében megfordultam, kivétel nélkül csodálatos tájakon, amiknek volt még egy közös tulajdonságuk: őrült nagy szél volt. A hét elején a csapatépítő tréning nem az immunerősítésről szólt, az őszi kabát sem volt túl jó ötlet, félig vizes hajjal sem kellett volna elindulni az uszodából és az éjjeli havas viharban sem kellett volna biciklizni. Tehát mondjuk ki: mindent megtettem annak érdekében, hogy lerobbanjak. Műanyagmentes hónapom első nagy kihívása az elfogyott C-vitamin pótlása volt. (Azután, hogy a boltban leerőszakoltam a tekintetem a túró rudiról... abból még baj lesz)
Elvileg gyógyszertárakban lehet papírzacskósat venni, de az első patikából elküldtek, hogy kimérve vásárolni illegális (?) és ajánlottak helyette 30 darabos, dobozosat. Mivel tíz percre volt egy másik patika, gondoltam megnézem, hátha ott illegalitásba bonyolódnak. Mindig is sejtettem, hogy az a hegy alatt eldugott kis boszorkánykonyha sötét titkokat rejt! Pár perc kedélyes csevegés után kiadták az aszkorbin savat, a tiltott csomagolásban. Szintén 30 napi adag (1000 mg-mal számolva), 380 Forintért. Tehát nem csak a felesleges műanyagot, hanem némi pénzt is megspóroltam.
Szerencsére ritkán vagyok beteg, a megfázásokat a gyömbértea, fokhagyma, egyéb teák (alkalomhoz illően - itt épp szurokfű felső légúti bántalmakra), C - vitamin kombinációval kezelem (meg a méz, de azt csak nagyon végső esetben vetem be). Amennyiben van rá mód, amint érzem a baj közeledtét, egy estét sok - sok takaró alatt alszom és izzadok, csak néha kelek fel egy bögre forró teára vagy kedélyjavító pálinkára.
Irány a gyógyszertár a papírzacskós C - vitaminért és nem kell letenni a biciklit télen sem!
A kihívás pont az adventi időszakra esik, december elseje némi hóval is megörvendeztette azt, aki éjszaka a szabad levegőn volt (minket is!).
Imádom a telet, a havat, a karácsonyt, a készülődést és nem utolsó sorban fontos szerepet tulajdonítok a gyermekkori szokások fenntartásának. Minden évben van adventi naptáram, idén Endre készítette ezt a csoda fenyőfát!
Üres gyufás skatulyákból és papírból, kimérős üzletben vásárolt mini adag édességekkel (innen is minden elismerésem a boltosnak). Új termékek vásárlása és műanyag felhasználása nélkül.
Tavaly én is re-naptárat készítettem, rengeteg ötletes, tudatos megoldás található a neten.
A műanyag hulladékok legnagyobb része csomagolásokból keletkezik. Ennek nagy részét teljesen feleslegesen használjuk, kis odafigyeléssel csökkenthetjük a mennyiségét, nagyobb erőfeszítéssel pedig minimálisra is redukálhatnánk.
Laikusként azt gondoltam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, ha szelektíven gyűjtöm a szemetet, textil táskát használok, kerékpárral járok, használt ruhákat veszek, csapvizet iszom és idény zöldséget eszem. Rengeteg műanyag csomagoló anyagot használtam, borzalmas mennyiségű szelektív szemetet termeltem (a kommunális teljesen eltörpült mellette).
Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálom teljesen mellőzni a használatát. A kihívást egy hónaposra terveztem. Ez már elég idő ahhoz, hogy ne lehessen cselekkel, lemondással kihúzni, majd a következő hétfőn bevetni magam a boltba és felvásárolni az egészet. Abban könnyítés, hogy nem feltétlen kell új fogkefe vagy strandpapucs, de egy hónap alatt már kell nagy bevásárlást intézni. Nem készültem előre semmivel, nem volt nagy hajrá a boltban november utolsó napján, azzal kezdek ami éppen itthon van.
A célom, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek azért, hogy mellőzzem a műanyag használatát, különös figyelemmel az egyszer használatos termékekre. A már meglévő műanyagokat használom, például abban veszek kimérve tejterméket a piacon.
Kíváncsian várom, hogy mennyire okoz majd kihívást a hétköznapokban. Várom a tanácsaitokat, ötleteiteket és segítségeteket!
