Történt január 9-én, hogy találtam két hócsúszkát a Tündérhegyen. (amiről tegnap tudtam meg, hogy jobb helyeken hócsúszkának hívják, nem seggcsúszkának) Lévén, hogy már egy ideje nem esett hó, se közel sem távol senki és egészen árván hevertek ott, hazavittem őket. Az egyik törött volt, de teljesen használható.
Kitettem az utcában lévő dombra, a játszótér mellé.
Január 10. - január 30.
Rengeteg gyerek használta iskolába, templomba (!) menet - jövet. Húzta őket apuka szánkón, majd lepattantak, csúszkáztak párat, visszapattantak a szánkóra és mentek tovább. Sorban álltak a dombon a csúszásokért! Ha nagyobb hó esett felvittem a hegyre és azon csúsztam haza, őrület jó buli és mennyivel kompaktabb, mint a szánkó, nem értem miért nem volt sosem ilyenem.
Majd egy-két hete eltűnt az egyik. A másik már eléggé gyengélkedett és a tegnap éjszakai hóesésben megadtam a kegyelemdöfést neki, félbetört habtestem alatt.
Popsitepsik köszi, hogy voltatok nekünk és szívesen, hogy nem ért végét életetek a Tündérhegy aljában és annyi gyereknek (és nem gyereknek) örömet okoztatok. Az egyik a szelektív műanyagban folytatja, a másikat - remélem - sokat használja valaki.
Miért? Miért kellett a természetest műanyagba tenni, ahelyett hogy ott hagyta volna, mint eb a szarát simán?
Miért? Miért kellett feltenni a fára? Ahelyett, hogy (ha már semmi esetre nem maradhatott az erdőben), akkor zsebre tette volna és melegítette volna ezekben a zergebaszó hidegekben?
Éééés megérkeztek a várva várt tudatosabb fogkeféink.
Igen, megvizsgálta a kutya is, így tartom karban a példás immunrendszerem!
A fogkrémre még nem találtam házi megoldást, de elég háklis vagyok erre és bármilyen receptet ajánlottak vagy találtam eddig, mind túl durvának minősült. Ha bárkinek van ötlete, hogy érzékeny fogakra milyen kímélő fogkrém létezik, ami házilag elkészíthető, az ne tartsa magában! (szódabikarbóna, fehéragyag, só kizárva)
Tehát egy pár hetes - repülős - utazás után (khm) megérkezett Ázsiából a bambusz fogkefénk. Újrahasznosított műanyag a sörtéje és fel van tűntetve, hogy vegán (hálistennek, egy disznó szőrszálnak sem kellett kiesnie miatta!) Amúgy a sörte nagyon lágy, abszolút soft kategória.
Egy fekete kakizacsinak kinéző csomagolásban jött - bár nem tudom, hogy a bélelt boríték mennyivel tartalmaz több/kevesebb műanyagot, de azzal tuti, hogy papírhulladék is keletkezik.
A kakizacsin belül
Elvileg környezettudatos a csomagolása, de ezek a papír tasakok bélelve vannak műanyaggal, amik ráadásul nem is leválaszthatók a papírról, tehát kommunális hulladékba kell kerülnie. Továbbá érkezett hozzá egy, valószínűleg az igényeimnek nem megfelelő, nagyobbacsomagolás,mintafogkrém ajándék is.
Amúgy nagyon kis csinos, minimál fogkefe és egész hasonlóan működik, mint a korábbi műanyagok. Mostantól nem nem fogom három havonta cserélni (amúgy sem kellett volna). Állítólag egy évig is vígan el lehet használni.
UPDATE
Hulladékcsökkentős csoportokban olvastam, hogy elvileg kapható belőle csak papír csomagolású és 10 darabos kiszerelés is, így még az eddigieknél is szimpatikusabb!
Mikor elkezdtem ezt a műanyagmentességet, nem gondoltam, hogy ennyi pozitív visszajelzést kapok. Hogy érdekelni fog bárkit is, amit én laikusként írok. Aztán rájöttem, hogy kevés kivételtől eltekintve, mindenki laikus. Így együtt tanulhatunk azokból az infókból, amit én az okosoktól összeszedek.
Az a legvadabb rémálmomban nem jutott eszembe, hogy valakiből ez negatív érzéseket fog kiváltani. Olyan marasztaló kritikákat kaptam, hogy nem is értem, hogy elegyedek egyáltalán beszélgetésbe ilyen felfogású emberekkel.
Múltkor kértem négy almát egy piacon. Mikor adta volna a szatyrot, mondtam, hogy nem kérek. Itt a garaboly, beleteszem. Még közölte, hogy ingyen van a szatyor (tipikus gyűjtögető élet: nincs rá szükségem, de ha ingyen van, azért csak hazaviszem), majd még a sokkhatás alatt rosszul adott vissza. Vajon hazaérve elmondta a családjának, hogy milyen fura esettel találkozott?
Az, hogy odafigyelek a hulladékmentességre, nagyjából semmit nem változtatott az eddigi életemen. Már nem az a fő cél, hogy szelektíven gyűjtsünk, hanem hogy ne is termeljünk szemetet. Az ételek alapanyagai minél közelebbről érkezzenek. Ne vásároljuk túl magunkat, ne kerüljön étel a szemétbe (az nálam sosem került, mindenkinek ajánlanék pár év kollégiumot). Egyszerre nagyobb adagokat vásároljunk, így spórolunk a csomagoláson (és időn, energián, pénzen). Tervezzük meg előre a menüket. Nem használok szívószálat, bár néha elfelejtek előre szólni, és múltkor is került az ájránba pl. Január elsején - egy havi böjt után - remegő kézzel téptem fel a zacskós levest, könnyes szemmel szürcsöltem azt a forró, csípős, ízfokozókkal teli csodát. Azóta megint megvonás van, de fantasztikus öt perc volt!
Sok olyan dolgom van még itthon, amiből ha újat kell venni, már más szempontok szerint fogok választani. ÖkoBandi hozott nekem múltkor papírból készült fülpiszkáló pálcikát, köszi! Árban duplája a műanyagosnak, azonban a tartalma is kétszerese az átlagosnak. (200 darab, egy ideig elég lesz)
Vatta helyett mosható korongokat varrtam használt anyagokból. Vettünk bambusz nyelű, disznószőr sörtéjű fogkefét. Bárki számára elérhető, bár a hazai bioboltokban igen költséges. Akit érdekel, “íbéjről” szállítással, háromszáz forint körül talál. A dezodorom elfogyott, a szódabikarbónás megoldás egyelőre nem vált be, tehát most még vettem bolti dezodort, míg ki nem kísérletezem az optimálisat. (Itt egyszerre bukott meg a véresszájú természetvédő és az igénytelen hippi teória).
És ZöldEndrének is elfogyott, csak a bal felső dezodor maradványos ment a kommunálisba
Szappant kaptunk Szandikától karácsonyra, egy bajai hölgy készíti, kis vászontáskákban árulja, és évek óta függünk tőle. Sampont vagy egy évtizede nem használok, szóval arról nem tudok nyilatkozni. (Most sajnálom igazán, hogy megfogadtam, hogy nem teszek szmájlikat a bejegyzésekbe.)
Figyelem! Itt kényes téma fog következni, aki szerint a menstruáció nem természetes velejárója az életnek, az hagyja ki a következő sorokat.
Próbáltam elsunnyogni a témát, de nem akartam megvárni, hogy számon kérje valaki. Egy egészséges nő életének ez havi programja, és szerencsére egy egészséges nő vagyok. Végig ellenérzések voltak bennem december elejétől, hogy hogy fogom ezt nyilvánosság elé tárni. Arra jutottam, hogy akkor már annyira benne leszek a műanyagmentességben, hogy kitalálom a helyzetre a tutit. Hát, eddig nem találtam ki. Idegenkedtem az alternatív ötletektől, ezért a népszerű megoldásokhoz folyamodtam. Amint felnövök a feladathoz, napvilágra hozom a változtatásaimat.
Ez a bejegyzés pont annyira sikerült zavarosra és összevisszára, mint amennyire zavaros és összevissza vagyok mostanában. Noha úgy tűnik, hogy hanyagolom a blogot (amúgy teljesen hanyagolom), napi szinten elég sokat foglalkozom a témával, okosodom és gyűjtöm a tapasztalatokat.
Egészen szűkszavú voltam mostanság, számítógép és idő híján nem tudtam megosztani a tapasztalatokat. Az nyilvánvalóvá vált az első egy-két bevásárlás után, hogy a csomagolóanyag-csökkentés sokkal kevesebb erőfeszítéssel minimalizálható, mint az elején képzeltem. Nem az a kérdés, hogy folytatjuk-e, hanem, hogy hogy tudjuk ezt továbbfejleszteni. Sokat olvasgattam a témában, nagyszerű oldalakat és blogokat találtam, megoldhatatlannak tűnő dolgokra találtunk alternatívát (bambusz fogkefe lebomló sörtékkel) és a hulladékcsökkentés legvadabb bugyraiba is betekintést nyertem (textil wc papír).
Ha mást nem is értem el eddig, de Barbi és Áron már szelektíven gyűjti a szemetet, és ami igazán mosolyt csalt az arcomra, az az, hogy Kinga papírzacsit használ a kutyakakinak.
Volt egy fatális hibám ismét. Rendeltem csomagot postán, és bubis fóliában volt. Ezt már konstatáltam, mikor kezembe vettem a borítékot, de arra nem számítottam, hogy ezen belül még egy zacskóban lesz a textiltáskám!
Szerettem volna forralt borozni a karácsonyi vásárban, de nem volt poharam. Másnap reggel a lángos mellé járó ingyen teáról kellett lemondani. Amatőr hibák.
Cserébe találtam itthon textilzsebkendőket, gyermekkorom összes orrfújása felsejlett, mikor megleltem a kék-rózsaszín halas ruhazsebkendőket. Én ezt inkább csak egészséges, hideg miatti és biciklis orrfújásra ajánlom, a megfázós komolyabb helyzeteket csak otthon vállaltam be (nem is tudom, hogy javallott-e ilyen esetekben).
Csináltam túró rudit!!! Egy kg túróból. Tehát most egy darabig megnyugodtam e téren. A recept nem volt a legtökéletesebb, kinézetre szinte rémisztő volt, de majd gyakorlunk még.
A karácsonyi ajándékok az egyszerű és nagyszerű jegyben készültek. Maga a fűszer volt az olajok dísze, az üvegeket pedig a kedvenc kocsmáimból kaptuk. Kivéve a mogyorós és diós Soplicát. Azt védőitalként fogyasztottuk a Magas-Tátrában. Tejjel. Nem szeretnék többet beszélni róla.
Édesanyuka papírfonással (és csiriz ragasztóval) készített nagyon menő szalvéta- és zsebkendőtartókat.
Mindezt a Bálint Orsi által megismertetett furoshiki technikával csomagoltuk. Hát, van mit fejlődni jövőre. Ugyanaz a helyzet, mint a túró rudival.
Mindenkinek nyugalommal, családdal és pihenéssel teli karácsony másnapját kívánok!
(Ilyenkor már nem merek sok beiglit és töltött káposztát ajánlani).
A képen egy szentesi nagyon kicsi bolt, nagyon kedves és nagyon recycle dekorációt láthatjátok:
Kutyácska 9,5 szülinapra őrületes velőscsont-torta dukál, és ha már a piacon voltunk, nagy bevásároltunk is.
Mindenki nagyon rugalmas, és még az átlagosnál is kedvesebb volt. Hipp - hopp megszereztük a következő kétheti élelmet, a házi bulika, a karácsonyi beigli és a túró rudi (!) kellékeit.
A képen egy hibát rejtettünk el, ami noha nagyon égbekiáltó, csak későn vettük észre. De felhasználom a karácsonyi ajándék készítésekor!
És a jó hír! A süteményekhez olyan citrom héját használtuk, melyet nem kezeltek gombaölővel. A bio citrom hálója nem műanyag, hanem cérna anyagú! És a címkéje is papír. Hát, ez váratlan nagy öröm volt.
És a dilemma: elfogyott a fogkrémem! Jelenleg van itthon pótlás, mert hármat vettünk legutóbb akciós csomagban. De mi lesz ha elfogy? A házi szódabikarbónás, tojáshéjporos megoldások szerintem többet ártanak, mint használnak (legalábbis nekem biztos). Van valakinek ötlete valami kevésbe drasztikus fogkrémre? Legalább találtam cserélhető fejű fogkeféket, bár nincs túlvariálva a kialakítása. Utánanézek, és legközelebb már olyat veszek.
Figyelem! A bejegyzésben haszonállatok különböző testrészeiről, és kutyák végtermékéről is szó esik. Ha épp eszel, további jó étvágyat. Ha zavarnak az ilyen jellegű témák, akkor ne olvass tovább!
A sok móka és szeretet mellett a kiskutyatartással is sok műanyaghulladék járna, amennyiben hagynánk. Boglárka velem töltött világ életében minimalista kismacska volt. A jutalomfalatos, tápos szemfényvesztést sosem engedtük meg magunknak. (magunknak: a kutya szervezetének, a lelkiismeretemnek, a pénztárcámnak és a környezetvédelemnek).
Ételt - az előző cikkben kifejtett módon - dobozokban hozom el a piacról vadászom le. Tehát nem csili-vili, színes, vaskos műanyag zacskókban.
Jutalomfalatot ritkán alkalmazunk, mert mindent tud a kutya, amit szeretettem volna megtanítani neki. Amit meg nem tud, azon a jutalomfalat nem segít.
Nassolás céljából szoktam magammal vinni, mivel Bogi erős zugevő hajlamokkal rendelkezett régen. Továbbá a “hát annyira aranyos, biztos éhes, nézd milyen vékony, miért éhezteted, hogy kinézi a kezemből a kaját” stílusú versenyzők megnyugtatására.
A csomagolt, egyáltalán nem fogtisztító hatású, ellenben gabonával készült, őrült drága falatok helyett húst kap. Szárítva, vagy esetleg kérgesre sütve, hogy ne retkelje össze a cuki tartóját és engem sem.* Alkalmas az állat** mája, szíve, tüdeje, lépe, húsa. A képen éppen marhaszív van.
Szerencsére a hegyek aljában lakunk, és Boglárva ritka igényes egy kiscickány. Általában megvárja, míg beérünk az erdőbe. Ha nincs általában, vagy ha nem a hegy felé kanyarodunk, akkor nekünk is félre kell tenni az erdős urizálást. Intelligens kutyatartók lévén természetesen minden kakit felszedünk, adott esetben a telefon fényénél keresve is. Legoptimálisabb helyzetben a csomagot a kutyaürülék-gyűjtőbe dobjuk, ami sajnos, elég ritkán áll rendelkezésre. (A kukák tartalmát amúgy szemétégetőkben semmisítik meg, lévén veszélyes hulladéknak számít.)
És akkor itt a matek:
Ha egy agár átlag
napi egyszer kakizik, átlag 365 nap van az évben, és átlag 14 évig él
az átlag 5110!!! műanyag zacskó lenne, ha műanyagot használnánk erre a célra. Ezért, hogy megmentsük a kutyát attól a lelki tehertől, hogy alapvető szükségleteit végezve műanyaghulladékot termeljen, használjunk papírból készült kakizacsit!
Az ötletet egy pár évvel ezelőtti csehországi kirándulás adta, a prágai kutyák így húzzák le a wc-t. (Vajon ilyen pózban is?)
Forrás
Innen jött az ötlet, hogy a szelektívbe szánt kartonokból csináljak lapátot, és papírzacskót használjak tartónak. (Pékségekből, írószerboltokból, méteráruboltokból stb., amúgy venni is lehet pár Forintért, papírtasak néven fut, nagyobb kiszerelésekben elérhető)
Mikor először alkalmaztuk a papírzacskós módszert pont egy, vélhetően értelmi sérült, fiú hozta ki a kukákat egy társasház kertjéből.
Én: Bocsi, beledobhatom ezt a kukába?
Fiú: Az papír? Akkor a kék kukába tedd.
Én: Igen, de kutyakaki van benne.
Fiú: Akkor vidd fel az utca végére, ott a kakigyűjtő!
Ezt már nevezem!
A nyakörvek, pórázok, szájkosarak, télikabátok, esőkabátok, tütük, bojtos sapkák és egyéb megalázó darabok pedig használt ruhákból, anyagokból, fonálból, bármiből készíthetők.
Sok boldog öko - kutyás évet mindenkinek!
* Tréninghez nem ajánlott, mert rágni kell, ezért elvonja a figyelmét és félre is nyelheti. Ezt mi a fentebb vázolt szituációra alkalmazzuk.
** A szárítás vagy kérgesre sütés esetén nem használhatjuk sertés, vaddisznó vagy ismeretlen eredetű vadak húsát az Aujeszky betegség miatt. Kérlek nézz utána, ha belekezdenél!
Mulatság volt a hétvégén, TudatosEndre főzött és vásárolt, olvassátok szeretettel a tapasztalatokat:
(azért remélem ott tartunk már, hogy ha Kevésbé Tudatosék bemennek a boltba és vesznek öt fajta zöldséget/gyümölcsöt, akkor azt nem öt különböző zacskóban viszik haza... bár Moszkvában is megmondta a pékségben a hölgy, mikor nem kértünk az átlátszó nejlon mellé még szatyrot is, hogy vigyük el, hát ingyen van!)
Íme:
Minap vendégeket hívtunk, kiket szerettünk volna házi finomságokkal elkényeztetni. Jött az ötlet, készüljön falafel. Csicseriborsó ugyan volt otthon (melyet még anno az ázsiai boltban vettem a tinédzserkorában Moszkvának nevezett térnél), ám jó pár összetevő még hiányzott. Úgy döntöttem, elmegyek hát a jólismert vásárcsarnokba. Ekkor két dolog fordult meg a fejemben. Egyrészt csak alapvető alapanyagokra volt szükségünk, másrészt a blog oktató jellegére való tekintettel szeretnénk a realitások talaján mozogni. Nem arra buzdítjuk a népet, hogy egy doboz tejfölért azonnal ugorjon nagykabátba, majd békávézzon át a fél városon a mínusz tízes zimankóban. Célunk, hogy Átlagpógár mindennapi rutinját oly mód változtassuk meg, hogy ebből semmilyen nehézsége ne származzon. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy a szomszéd C#A-ba ugrom át.
Miket kellett vennem?
Répát, hagymát, lisztet, uborkát, citromot, petrezselymet, két kiflit és egy 0,75-ös kenyeret. Valljuk be, ezek alapvető élelmiszerek. A petrezselyem kivételével mindet megtaláltam a közértben. Utóbbiért beugrottam a közeli zöldségeshez. Tudom, jön a kérdés.. miért nem a kisvállalkozókat támogatom? Miért nem veszem meg mind a répát, ubbert, hagymát és citromot nála? Sajnos azért, mert én is szeretek a realitások talaján mozogni. A kis zöldségesünknek pedig igen vastagon fog a palatáblán a krétája.
Hogyan játszódott volna le tehát a vásárlás Átlagpógár számára, és hogyan játszódott le valójában?
1. Átlagpógár: A citromot, répát, ubbert, petrezselymet, hagymát, kifliket és a kenyeret mind külön-külön náilonba helyezte volna. Az egész balhénak pedig kért volna egy ismét csak náilon cekkert. Ez a 7db átlátszó zacskó, valamint egy reklámszatyor kombója friss koporsószegként vágódott volna bele Bolygónk képzeletbeli koporsójába.
2. Endre: Vittem magammal kosarat, szatyor helyett. Száradna le a kezem, műanyag a kosár. De Anyukám kidobta, én pedig a kék kuka gyomrából rángattam ki. A kenyeret már vászonzsákba helyeztem, ügyesen mellékunkorítva a pár kiflit; eszembe juttatva megboldogult tinikorom első romantikus élményét. Az osztálykirándulásról hazafelé tartó, az Ausztriából ’89-ben leselejtezett, nálunk hipermodern Setra autóbusz hátradönthető!! (egyesek szerint repülőgépekből kiszerelt), ám reménytelenül kényelmetlen ülésein alvó fiatal önmagam, s kezeim közt a meghagyott parizeres zsemlékkel teletömött hátizsákom könnyfakasztó románca. A többi terméket egyszerű, ám elnagyolt mozdulatokkal tetriszeztem be kicsiny kosárkámba.
Hazatérvén Zsuzsi tárt karokkal fogadott, s sebtiben átmeneti tárolóhelyükre helyezte a meghozott áruféléket. Mint bebizonyosodott, a zacskók bontogatása bizony értékes időt vett volna el. Az idő pedig pénz. A környezetvédelmen túl kérem, spóroltunk is.
Meglehetősen nehéz a nassolás műanyag csomagolás nélkül. Nem vagyok kifejezetten édesszájú, de ahogy túró rudi, úgy chips és pattogatott kukorica is nehezebben elérhető csomagolás mentesen. Mikulás közeledtével mindenhol előre kimért földimogyoró van, de a szotyi és tökmag is csak álom számomra, míg el nem látogatunk a budaörsi áruházba a kimérős termékek közé, ahova amúgy nem szoktunk ellátogatni, tehát mostanában sem fogunk. A chips probléma könnyen orvosolható vékony szeletekre vágott sült krumplival (nálam a normális szeletek, sőt a szték krumpli forma is pótolja a hiányérzetet).
A mikrózható pattogatott kukorica több sebből is vérzik. A hónap szempontjából a műanyag csomagolás miatt. Az olajos papír miatt, amit így nem lehet a szelektívbe dobni. És a pálmaolaj miatt, aminek kitermelése az őserdők pusztulását eredményezi.
TudatosEndre már régóta illegalizálta itthon az előre csomagolt kukoricát és egyszer hirtelen felindulásból, egy zsámbéki kisboltban, vásároltunk kimérve egy életre elegendő mennyiségű kukoricát. Amúgy több helyen beszerezhető kimérve sokféle élelmiszer (rizs, babok, csicseriborsó stb.).
Tehát vegyünk kimérve kukoricát (ez a képen három törpemaroknyi, mert olyan kis gurulósak és szabadulósak), tegyük egy hőálló tálba és helyezzük a mikrohullámú sütőbe melegedni. Mikor hallom, hogy az első pár szem kipattogott, akkor kiveszem - valami konyharuhával vagy hőálló kesztyűvel -, majd hozzáteszek zsiradékot. Ami lehet vaj, olaj vagy bármilyen zsír (én szeretem a vadulást, nem vagyok az a napraforgóolajoslány). Aztán visszateszem és kb. 10 perc után, mikor hallom, hogy már lassabban pattognak kiveszem. Ízlés szerint megsózom, fűszerezem és kész is a környezettudatosabb sörkorcsonya ropogtatnivaló.
Figyelem, a bejegyzésben nyugalom megzavarására alkalmas csirkelábak és egyéb alkatrészek találhatóak
Tegnap felkerekedtem a kiskutyának élelmet vásárolni (ő úgy tudja, hogy ilyenkor a nagy falkavezír elmegy vadászni). A legjobban ettől tartottam a kezdetek óta, de nagyon pozitívan sült el! Hat standnál jártam és a kezdeti nehézségek ellenére, soha nem látott magabiztossággal vágtattam végig a piacon.
A kedvenc marha belsőségesemmel kezdtem érdeklődtem, hogy lenne-e rá mód, hogy dobozba kérjem az arut. Felakadt a szeme és azt válaszolta, hogy “engem ezért megbasz* az állatorvos”. Majd - gondolom - mérlegelte a kapcsolatát a hatósági állatorvossal és elkezdte pakolni a finomságokat.
Itt merült fel bennem a kérdés, hogy vajon legális-e, hogy az én kétes tisztaságú dobozomat felteszi a mérlegére? Kértem egy kis telefonos bátorítást, majd tovahaladtam.
A második pultnál álló hölgy kedvesen átvette a dobozt, noha nem igen értette, hogy miért nem jó a zacskó. A harmadik úriember a “természetesen” szó kíséretében vette el a dobozt. A halasnál is egyértelmű volt, hogy jól megtömjük a dobozt (itt csaltam, mert elég nagy lendülettel kerültek bele a nyesedékek a dobozba és kívül-belül-felül-alul olyan lett, tehát egy nálam lévő kakizacsiba - na jó, kettőbe - helyeztem biztonságba a halat és a halszagot).
Az utolsó helyen már láttam, hogy kevés a doboz és bizony vissza kell még jönni egy körre a közeljövőben. A srác érdeklődött, hogy miért ez a nagy dobozolás, mire a Földünket és a környezetünket emlegettem. Váratlanul megállt és kimondta a megoldást: “ha meg akarod védeni a Földet, irtsd ki az embereket!”. Enyhén ijesztő ezt a piac félhomályos alagsorában, egy éppen bárddal aprítgató, fiatal fiú szájából hallani, utána részletezte még egy kicsit a túlnépesedést (ami tény). Megköszöntem és sietve távoztam a földfelszínre.
Ezek után még beruháztam némi uborkára és tejfölre (ott nagyon kedves a néni és vannak kimérve sajtjai is, csak előre folpakkba csomagolva…), majd elégedetten jöttem ki a piacról és megint rájöttem, hogy tulajdonképpen ember kaját megint alighogy vettem.
Mivel nagyon vagányan és céltudatosan érkeztem a piacra, így nem is vittem magammal zacskókat és NEM FOLYT KI SEMMI (bár gondolom ez a vásárolt áruk textúrájából is következik).
Gondoltam rá, hogy kicsillagozom ezt a trágárságot ily módon: megb*asz. De az akkor is megbasz maradt volna, továbbá nem is lett volna méltó, hogy cenzúrázom a szavait a kedvenc belsőségesemnek.
Az elmúlt napok megúszósan teltek, mert nem volt időm jobbára enni sem, nemhogy vásárolni.
Ritkán járok boltba, inkább a piacon intézem a nagybevásárlást, nagyobb tételben. (óriási, 70 literes túrazsákos tételben) Viszont a tejet és a pékárut a közeli kisboltból szerzem be. Egyszer, ha nagy leszek, majd Édösanyám nyomdokaiban lépve, talán én is sütök házikenyeret két naponta, de addig maradnak a solymári kis pékség termékei, a kenyeres vászontáskában hazaszállítva.
Tejet viszont sosem vettem még kimérve, kivéve Szentesen, de ott alapvetően sokkal könnyebb házi - ami sok előnye mellett csomagolatlan is - élelmiszerhez jutni. Szombat reggel, mikor lefőtt már a kávé és rájöttem, hogy nincs tej, elmentem a már említett kisboltba. Eddig nem annyira fordítottam nagy figyelmet a tejesdobozra, de voltak olyan emlékeim, hogy van olyan egyszerű, műanyag kupak nélküli papírdoboz, aminek kibontod az oldalát és folyik a tejcsi. De mindegyik csak műanyag kupakkal volt kapható. (Endre szerint a visszazárhatóság miatt, mert hát mi lesz ha kiborul. Nem is tudom régen, hogy akadályoztuk meg az ilyen jellegű katasztrófákat). Tehát nem vettem tejet, kénytelen voltam a munkahelyemen UHT tejet (brrr) inni, amit azóta is alkalmazok amíg nem veszek egy üveg tejtartót. (Amivel kapcsolatban vannak kétségeim, hogy helyezem biztonságba a 70 literes túrazsákban)
Hétvégén majdnem pánik volt még az elfogyott a papírzsebkendő miatt, de szerencsére találtam még egy csomaggal. Csak olyat láttam még boltban, aminek a doboza (noha papír), de a nyílásnál, ahol kihúzom a zsepit, műanyag. Plusz belül is műanyagréteggel van bevonva (hogy ne ázzon el?). Szóval, amint hazalátogatok legközelebb, felkutatom a gyermekkori textil zsebkendőket, ha nem varrok addig.
Toalettpapír rémlik olyan, hogy egyesével a gurigák papírba vannak csomagolva, de nem tudom, hogy ezek 90-es évekbeli nyári táboros vagy kelet-európai nyaralásaim emlékei.
A Szent Miklós nap is okozott némi fejtörést, végül maradtam a narancs-mandarin kombónál egy csinos karácsonyi zokniba “csomagolva”, hisz úgysem vagyunk már gyerekek. (dehogynem!)
Mindjárt indulok a hónapban az első vásárcsarnokos nagy bevásárlásra, most ugrik a majom a vízbe
A héten az ország pár részében megfordultam, kivétel nélkül csodálatos tájakon, amiknek volt még egy közös tulajdonságuk: őrült nagy szél volt. A hét elején a csapatépítő tréning nem az immunerősítésről szólt, az őszi kabát sem volt túl jó ötlet, félig vizes hajjal sem kellett volna elindulni az uszodából és az éjjeli havas viharban sem kellett volna biciklizni. Tehát mondjuk ki: mindent megtettem annak érdekében, hogy lerobbanjak. Műanyagmentes hónapom első nagy kihívása az elfogyott C-vitamin pótlása volt. (Azután, hogy a boltban leerőszakoltam a tekintetem a túró rudiról... abból még baj lesz)
Elvileg gyógyszertárakban lehet papírzacskósat venni, de az első patikából elküldtek, hogy kimérve vásárolni illegális (?) és ajánlottak helyette 30 darabos, dobozosat. Mivel tíz percre volt egy másik patika, gondoltam megnézem, hátha ott illegalitásba bonyolódnak. Mindig is sejtettem, hogy az a hegy alatt eldugott kis boszorkánykonyha sötét titkokat rejt! Pár perc kedélyes csevegés után kiadták az aszkorbin savat, a tiltott csomagolásban. Szintén 30 napi adag (1000 mg-mal számolva), 380 Forintért. Tehát nem csak a felesleges műanyagot, hanem némi pénzt is megspóroltam.
Szerencsére ritkán vagyok beteg, a megfázásokat a gyömbértea, fokhagyma, egyéb teák (alkalomhoz illően - itt épp szurokfű felső légúti bántalmakra), C - vitamin kombinációval kezelem (meg a méz, de azt csak nagyon végső esetben vetem be). Amennyiben van rá mód, amint érzem a baj közeledtét, egy estét sok - sok takaró alatt alszom és izzadok, csak néha kelek fel egy bögre forró teára vagy kedélyjavító pálinkára.
Irány a gyógyszertár a papírzacskós C - vitaminért és nem kell letenni a biciklit télen sem!
A kihívás pont az adventi időszakra esik, december elseje némi hóval is megörvendeztette azt, aki éjszaka a szabad levegőn volt (minket is!).
Imádom a telet, a havat, a karácsonyt, a készülődést és nem utolsó sorban fontos szerepet tulajdonítok a gyermekkori szokások fenntartásának. Minden évben van adventi naptáram, idén Endre készítette ezt a csoda fenyőfát!
Üres gyufás skatulyákból és papírból, kimérős üzletben vásárolt mini adag édességekkel (innen is minden elismerésem a boltosnak). Új termékek vásárlása és műanyag felhasználása nélkül.
Tavaly én is re-naptárat készítettem, rengeteg ötletes, tudatos megoldás található a neten.
A műanyag hulladékok legnagyobb része csomagolásokból keletkezik. Ennek nagy részét teljesen feleslegesen használjuk, kis odafigyeléssel csökkenthetjük a mennyiségét, nagyobb erőfeszítéssel pedig minimálisra is redukálhatnánk.
Laikusként azt gondoltam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, ha szelektíven gyűjtöm a szemetet, textil táskát használok, kerékpárral járok, használt ruhákat veszek, csapvizet iszom és idény zöldséget eszem. Rengeteg műanyag csomagoló anyagot használtam, borzalmas mennyiségű szelektív szemetet termeltem (a kommunális teljesen eltörpült mellette).
Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálom teljesen mellőzni a használatát. A kihívást egy hónaposra terveztem. Ez már elég idő ahhoz, hogy ne lehessen cselekkel, lemondással kihúzni, majd a következő hétfőn bevetni magam a boltba és felvásárolni az egészet. Abban könnyítés, hogy nem feltétlen kell új fogkefe vagy strandpapucs, de egy hónap alatt már kell nagy bevásárlást intézni. Nem készültem előre semmivel, nem volt nagy hajrá a boltban november utolsó napján, azzal kezdek ami éppen itthon van.
A célom, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek azért, hogy mellőzzem a műanyag használatát, különös figyelemmel az egyszer használatos termékekre. A már meglévő műanyagokat használom, például abban veszek kimérve tejterméket a piacon.
Kíváncsian várom, hogy mennyire okoz majd kihívást a hétköznapokban. Várom a tanácsaitokat, ötleteiteket és segítségeteket!
