“And what good is your apology?”
seen from Poland
seen from Sri Lanka

seen from Saudi Arabia
seen from Poland
seen from New Zealand
seen from United Kingdom

seen from Japan

seen from United States
seen from United States

seen from Japan
seen from China
seen from United Kingdom

seen from United States

seen from Canada
seen from United States
seen from China
seen from Russia
seen from United States

seen from Russia
seen from United States
“And what good is your apology?”
Érzések vagy tények
Minden marhaságból vagy szinte mindegyikből ki lehet venni valami értékeset. Ez pl egy filmben volt. A pszichológus ezt kérdezte a kiakadt gyerektől. Nyilván a terápiában már tisztázták a kettő közötti különbséget. Azt hiszem, az emberek nem szeretik a tényeket. Az érzéseiket szeretik, mert az érzések nélküli embereknek még a gondolata is borzasztó. Pszichopaták. Képzeld el, hogy nem kérdezik meg, hogy mit érzel te, amikor a másik ezt vagy azt csinálja, és szerinted mit érez a másik, hanem csak az a kérdés, hogy mi lenne szerinted a megoldás.
Nem a benned tomboló érzelmi vihart, fájdalmat, tengernyi fost engeded ki, abban valószínűleg már rég mindketten ott tocsogtok, hanem az a kérdés, hogy mi a megoldás. Ha leszögeztük, hogy nem válunk. Vagy tudjuk is, hogy nem akarunk válni. Hogy a kapcsolat fontos számunkra. Mi lenne a megoldás? Érdekes gondolat, nem? A segítség ahhoz kell, hogy az emberek kimondják azt, amit lehetetlennek tartanak, vagyis feltételezik, hogy lehetetlen. És a legkisebb változás is elindítja a változás lavináját. A legkisebb változás is elég ahhoz, hogy már ne lehessen ugyanazt a sémát használni. És ami még meglepő, hogy amikor az egyik konfliktusos kapcsolat kisimul, simul a többi is. Sokszor szoktam mondani, hogy az ember életében legalább az egyik helyen legyen rend és stabilitás. Mekkora tévedés ez! Vagy mindenhol elfogadható körülmények lesznek vagy seholsem. Mert a problémákat az ember az egyik helyről átfolyatja a másikba. És ezt a kapcsolatoknak bírnia kell. Nem különálló kapcsolataink vannak, hanem egy rendszerben élünk. A saját rendszerünk szerves része mások rendszerének, és így tovább. Ha konfliktusom van a szüleimmel, az akaratlanul is ráterhelődik a párkapcsolatra, barátságokra, ha összeszorított foggal hallagatok róla, akkor is, mert akkor meg a fogcsikorgatás hangja hallatszik bele. Persze, az is igaz, hogy vannak “titkos” vágyak az ember életében aminek a megszerzése valójában létszükséglet. Önismeret nélkül magunk se tudjuk, hogy ez mozgatja az életünket. Mindenkinek van egy társadalmi szinten elfogadható vágya, ami burokként veszi körbe a valódit. Az ember egyszercsak már nem küzd a tények ellen. És nem arról van szó, hogy onnantól kezdve a dolog tetszik, csak arról, hogy tény. És vannak problémageneráló emberek, akik szarnak a tényekre, csak folyatják és folyatják a problémáikat magukkőré mert csak az érzések azok, amitől érzékelik, hogy élnek. A közellevők belefulladnak, de még a távolabbiak is jut belőle. Mondjuk, őket kezelni kéne. Például úgy, hogy az ember kilép a sémákból. De az sem baj, ha megnézi, hogy neki magának, mi haszna van a dologból. Hogy mi lapul a burok mélyén.
Feeling blue but I’m with you
Will you be her valentine, Ming-jie? 🥺
Happy new year 💖
Been ages since I’ve done matching icons 😔
If only someone would match them with me. 👉👈
A go-anywhere, do-anything captain of a go-anywhere, do-anything ship got a distress call from the newest liner on the waves, callsign MGY. Perching at her ship’s forepeak, she scans the horizon while her crew race against the clock.