A Smile első fellépése / The first concert of Smile 🎤
Habár Freddie zenei tervei megvalósulni látszottak, magánéletében nem rendeződött a helyzet. Szexuális beállítottsága miatt aggodalmak és kételyek gyötörték. A Rosemaryvel történő szakítás után, 1970-ben ismét egy lányra esett a választása, ő volt Mary Austin. Ettől függetlenül nem tudta eldönteni, hogy ő vajon hetero, meleg vagy biszexuális. Különösen nehéz volt ez egy olyan ember számára, akinek ennyire szigorú volt a neveltetése, és akinek a szülei a párszi vallás tanai szerint élték az életüket, mely a homoszexualitást szinte már démonimádásnak tüntette fel.
Lelki gyötrelmei mellett azonban a Smile tagjai keményen dolgoztak, majd a próbák időszakának vége lett. Freddie lelkesen összeszedte az általa kiválasztott fellépő ruhákat és a három másik bandataggal, valamint két segítővel (John Harries, Pete Edmund) együtt elindultak Cornwallba, az új tagokkal bővülő Smile legelső koncertjére. A fellépés 1970. június 27-én, Truroban, az ottani városházán zajlott le, melyen alig kétszázan vettek részt. A bandatagok fekete öltözéket viseltek, mely fekete bársonynadrágból, fekete pólóból, magasított sarkú csizmából és nagyon sok ezüst ékszerből állt.
A Smile a „Stone Cold Crazy” című számukkal nyitotta meg a koncertet. „Az elején még csupa feketét viseltünk a színpadon. Nagyon merészek voltunk, drágám. Aztán jött némi fehér, a változatosság kedvéért, és onnan már nem volt megállás. A Stone Cold Crazy volt az első Queen-dal, amit valaha közönség előtt játszottunk.” – mesélte a későbbiekben Freddie. Az egyik helyi lapban az alábbi kritika jelent meg a srácokról az első fellépés után: „Négy különös fiatalember selyemben és túl sok ékszerben akkora ramazúrit csapott, hogy még a holtakat is felébresztette Cornwallban.”. Freddieben tombolt az energia a koncert után és a hazafelé vezető úton, egész végig be nem állt a szája. „Rengeteget fektetett abba az első koncertbe. Emlékszem össze-vissza ugrált, fel-alá járkált, és egy kicsit olyan volt, mint Mick Jagger, de azért mégis olyan „Freddiesen” csinálta.” – emlékezett vissza Grose.
**************************************************************************
Although Freddie's musical plans seemed to come to fruition, the situation in his private life was not settled. He was plagued by concerns and doubts about his sexual orientation. After breaking up with Rosemary, in 1970, he again had a girl named Mary Austin. Whatever the case, he couldn't decide whether he was straight, gay, or bisexual. It was particularly difficult for a man whose education was so rigorous and whose parents lived their lives according to the teachings of the Parsee religion, which made homosexuality almost demon-worshiping.
But in the midst of his psychical anguish, the members of Smile worked hard and then the rehersal period ended. Freddie was enthusiastic about picking out the outfits he had chosen, and with three other band members and two assistants (John Harries, Pete Edmund), headed to Cornwall for their first ever Smile concert. The show took place on June 27, 1970, in Truro, the town hall there, attended by just under two hundred. The band members wore black attire consisting of black velvet pants, a black T-shirt, high heeled boots and lots of silver jewelry.
Smile opened the concert with their song "Stone Cold Crazy". “In the beginning we wore all the black on the stage. We were very daring, darling. Then came some white, for the sake of variety, and there was no stopping there. "Stone Cold Crazy” was the first Queen song we ever played in front of an audience." - Freddie said later. One local newspaper published the following critique of the guys after the first show: "Four strange young men in silk and too much jewelry wore so much clutter that the deads awakened in Cornwall." Freddie had a rush of energy after the concert and on his way home, his mouth couldn’t shut. “He invested a lot in that first concert. I remember bouncing back and forth, walking up and down, and a bit like Mick Jagger, but he did it a Freddie.” - Grose recalled.
[Irodalmak / References: 📚 - Matt Richards, Mark Langthorne (2019): Bohém Rapszódia.]
