Perseidák
Kifeküdtem az erkélyre. Néztem az eget. Néztem. Miközben rá eszméltem mit is nézek, mire is gondolok. A hatalmas fekete égbolton, milliónyi pici pöttyöt nézek, amik fénylenek, ezek a pöttyek fényévekre vannak tőlem, és tőled. Ki nyújtom a kezem, meg akarom fogni őket. Tudom, hogy te is. Nem tudom, az égnek melyik óriási, mégis icipici foltját nézem én, és te is, valahol messze. Közel mégis oly távol..










