A tegnapi Madách téri bulikához
nem tudom mit tennék ha most lennék 22 éves és nem erős 30pluszos. én 16tól péntek és szombat este bulika, ottalvás, haverok meg fanta; ez az egy év így is kikészített, szinte bármit kifizetnék egy estéért hogy elmentem vacsizni, katonázni utána meg borral hajnali 3ig dumálni vmi túlárazott helyen. és ugye nekem ez már nem úgymond létszükséglet, a szociális kapcsolataim bebetonozva, az életem tartópillérei a helyükön.
a másik meg a teljes vendéglátós szakma megölése. ha lehet plázázni meg a gyereket a pestisfarmra (oviba) küldeni miért pont a vendéglátó a zárt? ha meg zárt miért nincs kárpótlás? vagy egyszerűen leállított, felezett bérleti díjak, átvállalt munkabérterhek és alapfizetés? ja, tudom, Ráhel Spílere meg a másik kétszáz boltja nem elég, pusztuljon minden.
nekem az a szakmám hogy kurva pesszismista legyek és a lehető legrosszabb verzióra felkészítsem az ügyfeleket. amikor kijött a segítünk, lehet pályázni meg ilyenek úgy károgtam hogy a határban az egymillió vetési varjú csak nézett hogy ez ám a teljesítmény. azért páran csak belevágtak, az egyik még elő is adott nekem hogy elvakít a pártpolitika, most ez más helyzet majd jól meglátom. a múlt héten mondta a hatodik körös hiánypótlás-felmérés-nem tudjuk után:
te, ha kiálltam volna a Deákra és egy százasért bárkit leszopok a pénz duplája már meglenne. kevesebb melóval és nagyobb önbecsüléssel.
