SZUBKULTÚRA DEFINÍCIÓK & SZUBKULTÚRA KUTATÓK KORTÁRS MEGKÖZELÍTÉSEI
A szubkultúra kutatás régóta a szociológiai kutatások középpontjában álló témakör. A szubkultúrák ugyanis olyan különleges társadalmi csoportok, amelyek közös normákkal, értékekkel és szokásokkal rendelkeznek és közös média termék(ek) köré szerveződnek. Az elmúlt évtizedekben olyan tudósok, mint Sarah Thornton, Keith Muggleton, Andy Bennett és Paul Hodkinson a szubkultúrákkal kapcsolatosan fontos fogalmakat, értelmezéseket vezettek be. A következő blogbejegyzésben ezekről a megközelítésekről lesz szó.
Sarah Thornton "Club Cultures: Music, Media, and Subcultural Capital" című művében az elektronikus tánczene (EDM) klubokat körülvevő szubkultúrákat vizsgálja. Thornton kihangsúlyozza a média és a kulturális tőke szerepét a szubkultúrák kialakulásában és fenntartásában. Arra az álláspontra helyezi a hangsúlyt, hogy a szubkultúrák nem csupán a mainstream kultúrával szembeni lázadásról szólnak, hanem pont hogy aktívan foglalkoznak azzal, hogy hol a helyük ezen belül. Thornton etnográfiai megközelítése gazdag betekintést nyújt a klubba járók és DJ-k életébe, kiemelve a szubkulturális gyakorlatok nehézségeit.
Keith Muggleton "Inside Subculture: The Postmodern Meaning of Style" című művében a szubkultúrákat posztmodern nézőpontból vizsgálja meg („poszt-szubkultúra” fogalmának bevezetése). Muggleton azt állítja, hogy a szubkultúrák alapjaiban véve nem egységesek (mint ahogy azt korábban gondolták a szubkultúra kutatók), hanem igenis töredezettek és változékonyak. A posztmodernizmus és a kulturális fogyasztás elméleteire támaszkodva azt állítja, hogy a szubkulturális stílus szimbolikus tőke formájában működik, állandó újraértelmezés és árucikké alakítás jellemzi. Muggleton elemzéséből kiderül, hogy a szubkultúrák és annak résztvevői hogyan navigálnak a késő kapitalizmus és a kulturális globalizáció rendszerében.
Andy Bennett "Subcultures or Neo-Tribes? Rethinking the Relationship between Youth, Style, and Musical Taste" című művében a fiatalok kultúrájának változó természetét vizsgálja a digitális korban. Bennett bevezeti a neo-törzs fogalmát, amely szerinte jobban leírja a kortárs szubkultúrák változékony és átmeneti természetét. Hangsúlyozza a digitális technológia és a közösségi média szerepét a közösségek kialakulásában, amelyeket közös érdekek és ízlések kötnek össze. Bennett kutatása megkérdőjelezi a hagyományos szubkultúra fogalmát, ugyanis a közösségeket formáló határok már nem olyan egyértelműek. Szerinte az identitásformálás egyre inkább decentralizált és hálózat jellegű.
Paul Hodkinson „Goth: Identity, Style and Subculture” című munkájában megfogalmaz négy, a szubkultúrák felismeréséhez szükséges mutatót, amelyek megléte szükséges szerinte ahhoz, hogy egy adott közösséget szubkultúrának lehessen tekinteni. Ezek a következők:
1. Változékonyság és sokszínűség (fluidity and diversity): Hodkinson azt mondja, hogy a szubkultúrák nem statikus entitások, hanem dinamikusak és állandó fejlődésben vannak.
2. Tényezők kölcsönhatása (interplay of factors): Hodkinson azt állítja, hogy a szubkultúrák kialakulását és fejlődését különböző tényezők határozzák meg, hatással vannak rá a társadalmi, kulturális és egyéni attitűdök.
3. Több jelző (multiple indicators): Hodkinson azonosítja a szubkultúrák jellemzőit. Ide tartoznak a jellegzetes stílusok, értékek, normák és egyedi rituálék, amelyet a szubkultúrák résztvevői képviselnek, gyakorolnak. Hangsúlyozza, hogy ezek a jelzők eltérő jelentőségűek lehetnek a különböző szubkultúrákban, és hogy nem minden szubkultúra mutatja ugyanazokat a jelzőket ugyanolyan mértékben.
4. Határok bonyolultsága (complexity of boundaries): Hodkinson elismeri, hogy a szubkultúrák határait definiálni, meghatározni bonyolult. Bár néhány szubkultúrának világos és merev határai vannak, másoknak áteresztőbb határaik lehetnek, vagy akár átfedésben lehetnek más szubkultúrákkal is.
Habár Thornton, Muggleton, Bennett és Hodkinson különféle nézőpontokat kínálnak a szubkultúrák definiálására, jelentős konvergencia figyelhető meg az elemzéseikben. Mindhárom tudós elismeri a szubkulturális azonosságok meglétének szükségességét és a szcénákon belüli navigálás bonyolultságának tényét. Elismerik a média, a fogyasztói kultúra és a digitális technológia szerepét a kortárs szubkultúrák formálásában. Azonban különböznek az ellenállás, az autenticitás és a kulturális tőke jelentőségének kérdésében.
B.
