lebukik fejem és úgy zokogok, de most nem haloványul bennem a bánat.
egész nap felváltva küzdök a szavakkal és a könnyeimmel, és a könnyeket még talán visszafojtom, de a gondolataimat nem kéne. megint baromi csalódott vagyok az országunk vezetésében.
a legnagyobb baj talán az, hogy ha bárki szeretne felszólalni az ellen, amit megszavaztak most, rögtön mutogathatnak rá, hogy "veszélyezteti a gyerekeket" vagy "mentegeti a pedofilokat", meg akkor már biztos ő is az ugyebár, hát hülye lenne nem kiállni a saját elvei mellett. undorító, hogy nem először állunk azzal szemben, hogy a pedofíliát próbálják összemosni az LMBTQ+ közösséggel és sajnos hatásos, amit csinálnak. felvetettek egy olyan jogszabály-tervezetet, amit bárki megszavazna, a pedofil-nyilvántartás egy alapvetően nem rossz ötlet, hát mi mást tennének, a gyerekek az ország jövője, aztán aljas módon beletették ezt - ezt az embertelen, kegyetlen, érzéketlen, kitaszító, hamis gondolatot, miszerint egy és ugyanaz, de minimum egy lapon említhető a közösség és a pedofília. (megsúgom; nem ugyanaz, nem is említhető egy lapon.) aztán a csapból is az folyik, hogy a community, vagy bárki, aki kiáll mellette pedofilbarát, ez egy jó kiindulópont arra is, hogy megosszuk az ellenzéket.
nem is beszélve a gyerekekről, akiket ez egyébként a legjobban érint; nem lesz joga senkinek csodálkozni, ha hirtelen egyre több segélykérés érkezik mindenhonnan, egyre többen mennek ki külföldre abban a pillanatban, amint lehetőségük adódik rá (és eszükbe sem jut majd hazajönni). eszem ágában sincsen vészmadárkodni, de valószínűleg meg fog ugrani az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek száma a fiatalok körében, ami, valljuk be, egy olyan drasztikusan elöregedő ország népességének, mint a miénk, nem tesz jót.
nem érezhetik magukat biztonságban itt. félnek, és megértem őket; én is félek. nem csak a mindenféle kulturális, társadalmi világörökség hatalmas darabjától fosztják meg őket ezzel, de igazából a biztonságos nemi élettől és normális szexuális felvilágosítástól is. tegyük fel, hogy egy, a saját neméhez vonzódó, vagy nem cisz fiatal arról kap információkat, hogy az egzisztenciájának egy része bűn, abnormális, vagy csak szimplán "nem beszélünk róla", - kedves kis struccpolitika, mert abban jó a kormány, hogy amit nem látunk, az nincs is (közpénz, khm, khm), - akkor mit fog gondolni saját magáról? aztán olyan visszacsatolást kap, hogy ő valójában egy "selejt", vagy nem kap egyáltalán semmilyet, akkor mennyire fog bezárkózni? tényleg arra kell nevelnünk a mostani generációkat, hogy szégyellniük kelljen, hogy szeretnek? vagy azt, hogy kicsodák ők?
van egy Wikipedia cikk a híres magyar LMBTQ+ emberekről. mindenkinek ajánlom, hogy olvassa át, vagy legalább nézzen bele, hátha meglepődnek rajta; nincs semmi hangoztatva, vagy más arcába tolva, nincs ebben polgárpukkasztás. nem hetero és nem cisz emberek mindig voltak, akár a művészetekben, akár a természettudományokban, és ez így van jól. itt visszacsatolhatnánk ahhoz, hogy a kultúra nemzeti alap, szólásszabadság van az országban, tehát mindenkinek joga van hozzá, hogy cenzúrázatlanul hozzáférjen. de tényleg, mit fognak csinálni, lecserélik a Himnuszt a kiskorúaknak?
nagyon jó lenne, ha végre felfogná mindenki, hogy nem népszerűsíti senki a homoszexualitást. a biztonságos szexet, egészséges önképet, kevesebb generációs traumát, önszégyellés elhagyását, az elfogadást, a kedvességet, a szeretetet népszerűsítjük. attól senkinek nem lesz rosszabb, hogy egy bizonyos csoport társadalmilag elfogadva érzi magát, de nekik jobb lesz.
végszónak talán annyit szeretnék ideírni, hogy a család az család. szeretni mindenkinek joga van. létezni is, anélkül, hogy az alapvető emberi jogaid meg lennének kérdőjelezve. a homofóbia, transzfóbia, minden ilyesmi nem vélemény (mások jogainak megkérdőjelezése nem okés és elfogadható véleményként, hahó), hanem a saját belső kudarcaik és elégedetlenségeik projektálása a világra. mások véleménye rólad nem a te személyedről reflexió, hanem önmagukról.
#acsaladazcsalad #szeretniemberijog