Mindennap úgy érzem magam, mint egy darab hús amit bedobtak az oroszlánok közé.
Cafatokra szednek.
Basszameg.
📝@wandering-thoughts-blog📝

seen from United States
seen from United States

seen from Germany
seen from United States
seen from Chile

seen from Germany
seen from China

seen from Malaysia
seen from Germany
seen from China
seen from Sweden

seen from Germany
seen from United States

seen from Saudi Arabia
seen from United States
seen from United States

seen from Sweden

seen from China

seen from Australia
seen from Germany
Mindennap úgy érzem magam, mint egy darab hús amit bedobtak az oroszlánok közé.
Cafatokra szednek.
Basszameg.
📝@wandering-thoughts-blog📝
lebukik fejem és úgy zokogok, de most nem haloványul bennem a bánat.
egész nap felváltva küzdök a szavakkal és a könnyeimmel, és a könnyeket még talán visszafojtom, de a gondolataimat nem kéne. megint baromi csalódott vagyok az országunk vezetésében.
a legnagyobb baj talán az, hogy ha bárki szeretne felszólalni az ellen, amit megszavaztak most, rögtön mutogathatnak rá, hogy "veszélyezteti a gyerekeket" vagy "mentegeti a pedofilokat", meg akkor már biztos ő is az ugyebár, hát hülye lenne nem kiállni a saját elvei mellett. undorító, hogy nem először állunk azzal szemben, hogy a pedofíliát próbálják összemosni az LMBTQ+ közösséggel és sajnos hatásos, amit csinálnak. felvetettek egy olyan jogszabály-tervezetet, amit bárki megszavazna, a pedofil-nyilvántartás egy alapvetően nem rossz ötlet, hát mi mást tennének, a gyerekek az ország jövője, aztán aljas módon beletették ezt - ezt az embertelen, kegyetlen, érzéketlen, kitaszító, hamis gondolatot, miszerint egy és ugyanaz, de minimum egy lapon említhető a közösség és a pedofília. (megsúgom; nem ugyanaz, nem is említhető egy lapon.) aztán a csapból is az folyik, hogy a community, vagy bárki, aki kiáll mellette pedofilbarát, ez egy jó kiindulópont arra is, hogy megosszuk az ellenzéket.
nem is beszélve a gyerekekről, akiket ez egyébként a legjobban érint; nem lesz joga senkinek csodálkozni, ha hirtelen egyre több segélykérés érkezik mindenhonnan, egyre többen mennek ki külföldre abban a pillanatban, amint lehetőségük adódik rá (és eszükbe sem jut majd hazajönni). eszem ágában sincsen vészmadárkodni, de valószínűleg meg fog ugrani az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek száma a fiatalok körében, ami, valljuk be, egy olyan drasztikusan elöregedő ország népességének, mint a miénk, nem tesz jót.
nem érezhetik magukat biztonságban itt. félnek, és megértem őket; én is félek. nem csak a mindenféle kulturális, társadalmi világörökség hatalmas darabjától fosztják meg őket ezzel, de igazából a biztonságos nemi élettől és normális szexuális felvilágosítástól is. tegyük fel, hogy egy, a saját neméhez vonzódó, vagy nem cisz fiatal arról kap információkat, hogy az egzisztenciájának egy része bűn, abnormális, vagy csak szimplán "nem beszélünk róla", - kedves kis struccpolitika, mert abban jó a kormány, hogy amit nem látunk, az nincs is (közpénz, khm, khm), - akkor mit fog gondolni saját magáról? aztán olyan visszacsatolást kap, hogy ő valójában egy "selejt", vagy nem kap egyáltalán semmilyet, akkor mennyire fog bezárkózni? tényleg arra kell nevelnünk a mostani generációkat, hogy szégyellniük kelljen, hogy szeretnek? vagy azt, hogy kicsodák ők?
van egy Wikipedia cikk a híres magyar LMBTQ+ emberekről. mindenkinek ajánlom, hogy olvassa át, vagy legalább nézzen bele, hátha meglepődnek rajta; nincs semmi hangoztatva, vagy más arcába tolva, nincs ebben polgárpukkasztás. nem hetero és nem cisz emberek mindig voltak, akár a művészetekben, akár a természettudományokban, és ez így van jól. itt visszacsatolhatnánk ahhoz, hogy a kultúra nemzeti alap, szólásszabadság van az országban, tehát mindenkinek joga van hozzá, hogy cenzúrázatlanul hozzáférjen. de tényleg, mit fognak csinálni, lecserélik a Himnuszt a kiskorúaknak?
nagyon jó lenne, ha végre felfogná mindenki, hogy nem népszerűsíti senki a homoszexualitást. a biztonságos szexet, egészséges önképet, kevesebb generációs traumát, önszégyellés elhagyását, az elfogadást, a kedvességet, a szeretetet népszerűsítjük. attól senkinek nem lesz rosszabb, hogy egy bizonyos csoport társadalmilag elfogadva érzi magát, de nekik jobb lesz.
végszónak talán annyit szeretnék ideírni, hogy a család az család. szeretni mindenkinek joga van. létezni is, anélkül, hogy az alapvető emberi jogaid meg lennének kérdőjelezve. a homofóbia, transzfóbia, minden ilyesmi nem vélemény (mások jogainak megkérdőjelezése nem okés és elfogadható véleményként, hahó), hanem a saját belső kudarcaik és elégedetlenségeik projektálása a világra. mások véleménye rólad nem a te személyedről reflexió, hanem önmagukról.
#acsaladazcsalad #szeretniemberijog
Modern Bábel
Közös nyelvet beszélünk, mégsem értjük egymást.
Király Márk - Harminc nappal a világvége előtt
Az az egyik legnagyobb probléma az emberiséggel, hogy a nőknek tanítják meg, hogyan tudnak védekezni egy szexuális erőszaknál, és nem a férfiaknak, hogy ne erőszakoljanak nőket
💔💫
01.
Ne szokj hozzá túlságosan a barátokhoz. Úgy is el fognak hagyni.
@xxbitchesxxx
Talán ez az egyetlen bolygó, ahol élet van, mi meg kipusztítjuk.
„Embernek lenni! Csak-embernek, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek!”
Sík Sándor: Ember c. vers
Sík Sándor
(1669. január 20. – 1963. szeptember 28.)
költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író
Móricz Zsigmond:
„Ha írok, sohasem látok egyetlen arcot: az emberiség arca van előttem, mintha az emberiség szíve figyelne rám. Úgy érzem, az élet lámpása vagyok, s szavam közvetlen a világűrbe száll, mint a napsugár, s akin megáll, annak fényesnek kell lennie a rávetített igazságtól... Már akkor, egészen ifjan, tudtam, éreztem, hogy sohasem fogok tudni mást tenni, mint átadni magamat az érzelmeknek: az örömnek, a szenvedésnek, a lelkesedésnek és a felháborodásnak s mindenekfölött a magam áldozatos odaadásának... Hogy sohasem leszek pártoknak, csoportoknak az embere, de a magam fajiságán keresztül: az Ember... Nekem ez volt az írás. Nekem arra kellett az írás, hogy ember lehessek.”
Móricz Zsigmond : Elbeszélések, Móricz Önmagáról (részlet)
Móricz Zsigmond
(1879. június 29. - 1942. szeptember 4.)
író, újságíró, szerkesztő